George házához érve ijedten pattantam le
a bicajról, és az első munkáshoz futottam, akit megláttam, az udvaron.
-El… elnézést. Mi történik itt?-mutattam
elképedve a félig lebontott házra.
-A Mice család kérésére át alakítjuk a
házat. Miért valami gond van?
-Csak… én úgy tudtam, hogy ez a ház
Shelleyé.
-George Shelleynek végre sikerült
eladnia ezt a házat. A hirdetést már vagy egy éve feladta, de csak most vették
meg tőle.
-És… azt esetleg nem tudja, hogy George
hova költözött?
-Sajnálom, nem. Talán kérdezze meg tőle.
Itt a száma.-nyújtott át egy számot, amit szinte kitéptem a kezéből.
Visszafutottam, és a könnyeimmel küszködve felszálltam a bringámra. Fura… ha
belegondolok, ettől a háztól szinte mindig sírva távozok. Tíz perc tekerés
múlva Zayn házánál voltam. Be is csöngettem, de csak Perrie volt otthon. Azt
mondta, Malik úrfinak dolga akadt.
-Csak ezért jöttem.-szedtem elő a
nyakláncot-Ez véletlen nálam maradt. Szerintem Zaynné nem?
-Lehet. Megmutatom neki. Köszi.-vette el
az ékszert. Ezek után még negyed óra, és ott voltam az ’1D házban’. Letettem a
bejáratnál a dzsekim, és bementem a nappaliba. Már mindenki ott volt.
-Csicska hopp!-intett Louis.
-Marha vicces.-nyújtottam nyelvet.
-Te csak ne szemtelenkedj a barátommal,
vagy leharapom a nyelved!-röhögött Harry.
-Szép kis fogadtatás.-húztam el a szám.
-Figyu! Szerintem akkor meg kéne
beszélnünk a dolgokat.-váltott komolyra Liam.
-Kinek a szobájában fogsz
lakni?-kérdezte Niall feltűnően érdeklődően.
-A levegő szobájában.-mondtam, de mivel
láttam, hogy mindenki értetlenül bámul rám kijavítottam magam-A ’lányszobában’……(hatásszünet)……
abban a szobában, amelyikben nem lakik senki… Amit lányszobának csináltunk.
-Oh!-esett le először
Harrynek-Oh.-szomorodott is el egyből.
-És mikor ”költözöl”?
-Szerintem holnap.
-Zsííír! Akkor addig kupit csinálhatok,
mert majd úgyis rendberakod.-gonolkozott Louis, mire Zayn és Niall is
összepacsizott vele.
-Fogd fel úgy, hogy ha holnap kupi lesz,
ha ide érek, és minden föl lesz forgatva, akkor nem fogom összerakni, és
úszkáklhatsz a saját szennyestengeredben.
-Akkor nem adunk majd kaját. Éheztetni
fogunk!-próbálta védeni a helyzetét Zayn.
-Nekem már mindegy. Már több hónapja
koplalok. Ez már meg se kottyanna…
-Akkor majd nem kapsz vizet?
-Ezt hogy érted?-húztam fel a
szemöldököm.
-Úgy, hogy nem kapsz majd se inni, se
nem fürödhetsz majd. Semmilyen víz közelébe nem mehetsz.-na erre kitört belőlem
a röhögés, majd mindenki másból is.
-Ezt gondold át.-fogtam a hasam, mert
még mindig fájt a röhögéstől. Hirtelen a bejárati ajtó csapódását hallottuk,
majd Perrie jelent meg, lefolyt sminkkel. Berohant a szobába, mire Zayn fel is
állt, hogy megölelje, de Perrie csak félrelökte és hozzávágott valamit. A
nyaklánc volt.
-Gyűlöllek!-ez volt minden, amit
kinyögött, mi meg csak álltunk tehetetlenül, és néztük a szitut. Zayn lassan a
nyaklánc felé nyúlt, és kinyitotta.
-Perrie!-rohant ki a szobából, de
addigra az ajtó becsapódott, és Zayn dühösen bámult rám. Majd levágta a földre
a nyakláncot, ami el is szakadt, és kinyílt. Zayn felcsörtetett az emeletre, én
pedig ismét megnéztem a képet. Akkor
döbbenten rá, hogy a képen Zayn nem Perrie-vel csókolózik. Felrohantam az
emeletre, és végignéztem az összes szobát, hátha megtalálom Zaynt, és
megpróbáljam elsimítani a dolgokat, de őt magát sehol nem találtam…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése