Köszönet

Kedves olvasóim! :) 



Nagyon nagyon köszönöm nektek, hogy olvasgattátok a blogomat. Remélem tetszett :) 

Kicsivel több fejezetet reméltem, de az időm is kevés, és a fantáziám is máshol ját. Igen egy másik fanfiction kezdtem el írni, ami már kicsit komolyabb lesz. Mostanában azon ügyködöm. Sajnálom, a gagyi +18 as jelenet és a végszó miatt is. Valami frappánsat akartam de már nincs ihletem :( 
 
Van egy nem fanfiction oldalam is (itten), azon szoktam sűrűbben ügyködni, mert azon nagyobb az érdeklődés. 

Még egyszer nagyon szépen köszönöm mindnyájatoknak, akik ide tévedtek! :)) Imádlak titeket.

 
A blogot pedig lezártam, ez volt az utolsó fejezet. :(

Végszó

Mindent ami eszembe jutott. Mindent leírtam. A legapróbb szösszeneteket is.

De már hiányzik, az hogy megint Harryvel lehessek. És újra átéljem azt, amit akkor. Csak most bevillanó kép nélkül…

Este három körül szállt le a gépem Londonban, ahol Harry várt rám. Az a filmbeillő pillanat, hoyg odafutok, ő felkap és megpörget elmeredt tekintve, hogy kicsivel nagyobb lendülettel futottam neki, mint kellett volna, így mindketten a földön landoltunk.

- Nem baj kicsim! – csókolt meg. Kicsim… Hmm még sosem hívott így de meglehtősen tetszett.

A kocsiban tüzetesen elmesélte mennyi sokmindent történt vele, és hogy Niall szobájában csak halmozódnak a mosatlan ruhák. Hogy a ház már hasonlít egy disznóólhoz, úgyhogy megköszönné, ha ismét akcióba lépnék, mint takarító.

- De nem csak úgy léphetnél akcióba, mint takarítónő… - vigyorgott rám csintalanul. Pontosan tudtam, hogy mire gondol. És tetszett az ötlet. Bár nem voltam olyan sokat távol tőle megint annyira de annyira megkívántam. Ennek jeléül, amikor felmentünk a lépcsőn Harry a kulcsát kezdte keresni, és viszont nem hagytam, folyamatosan csókolgattam.

            Csak beértünk, és már épp kezdtem volna lehúzni Harrről a pólóját, felkapcsolódtak a villanyok, és a nappali minden zeg-zugából előugrott valaki.  Liam, Niall, Louis, Perrie Zayn Eleanor, Avril, Cher, Justin, És George is.

Majdnem elsírtam magam. Meglepibulit szerveztek az érkezésemre. :3 Mindenkivel beszélgettem, sőt Georgeal is sikeresen kibékültem. Hála az égnek Taylor messziről elkerülte a házat. Selena sem volt jelen, Justin pedig kedvére csajozhatott. Cherrel és Avrillal még a medencébe is beugrottunk. Az este folyamán velük voltam a legtöbbet. Niallal evőversenyt rendeztünk, amit megnyert L Hiába próbálkoztam mindig kevesebb sütit tudtam megenni egy perc alatt, mint ő…

A házban pedig furcsa mód tisztaság volt. Harry füllentett? Pedig már felkészültem a szeméthalmazra, ami fogadni fog… Talán ez volt a legnagyobb meglepetés.

Perrie felvonult Zaynnel az emeletre. Gondoltam akkor miért ne hívjam fel én is Harryt. Hisz olyan rég voltam már vele.

A szobája is illatozott a dezodorja miatt. Sikeresen leoperáltam róla a pólóját, és olyan közel szorítottam magamhoz, ahogy csak tudtam. Olyan jó érzés volt megint magamhoz ölelni.

-Szeretlek! – mondta, majd ismét csókokban törtünk ki. Én is szerettem…. Ahogy még senkit. És ez a nap is bizonyíték rá.

Már nem féltem semmitől, nem aggódtam, csak az számított amit elértem. Azt hogy az ő segítségükkel karrierem lett.  Velük élhetek, közel a szerelmemhez, és a barátaimhoz. Bármikor tudtam segíteni, és segítséget kérni. Nem volt idegen már semmi. És itt már soha nem is lesz. Ki fogok tartani melletük, ahogy ők is mellettem. És annyiszor mosogatok el ahányszor kérik. Ha ezen múlik az hogy itt lehessek.

Úgy érzem hogy a legboldogabb lány vagyok a földön. Mert megtaláltam. Őt. A nagybetűs Őt. Akit annyian szeretnek. Harry viszont feltételt kötött. Egyetlen egyet: Hogy a rajongóit nem fogja lefokozni a kedvemért, ők is a barátnői maradnak. Csak éppen én akkor csókolom meg amikor kedvem tartja.

Megértettem. Átéreztem. Szerettem. Szeretem.

51. fejezet: az utolsó

Csak a sötétséget láttam… aztán képek, jelenetek ugrottak elő, valahonnan mélyről. Minden, minden emlék előjött. Olyan gyorsan és hirtelen pörgött le előttem minden. Az egész múltam mielőtt az autó elgázolt. Hallottam a hangokat is. Ismerős hangokat. Anyuét, a hugomét, a barátaimét, a barátomét, és láttam is őket. És láttam mindent, ami a suliban és otthon történt. Az egész életem lepergett előttem. Majd megint a sötétség. Aztán kis szünet után a baleset utáni emlékek is előugrottak. Minden! A kórházi szoba, Anglia , hogy senkiről, sem tudtam, hogy ki az… Rengeteg emlék. És tudtam. Mindent tudtam a múltamról és a jelenről is. Ismét hangokat hallottam, de most nem a fejemből jöttek.

-Elájut!

-Vizet! Hozzon már valaki vizet!

-Hívjak orvost?… -és különböző kiálltásokat hallottam. Amikor kinyitottam a szemem, csak foltokat láttam, amik ide-oda mozogtak. Amikor a látásom kitisztult, egy seregnyi embert láttam körülöttem. Mindenki kiabált és rám mutogatott. Nem volt túl kellemes érzés így feküdni a földön.

-Engedjenek oda! Mindenki menjen hátrébb!-szóltak a mentősök, és az ágyra emeltek, betoltak a kocsiba, és szirénázva elhajtottak velem.

~1 óra múlva~

A kórházban feküdtem. Már ideje volt. Olyan régen feküdtem kórházban. Őszintén hiányzott J

-Szia!-lépett be halkan a szobába Harry-Jobban vagy?

-Ez most milyen kérdés?!-nevettem fel-csak elájultam…

-Tudom de olyan rossz volt a földön heverve látni. Tiszta sápadt voltál. Az orvos mit mondott?

-Azt, hogy leesett a vércukrom. Semmi különös.

-És mi van az emlékeiddel?

-Már mindenre emlékszem, ami velem történt, az egész életemre. Mivel esés után bevertem a fejem, hát… hogy is monjam, helyrerázodtak a dolgok. De az orvos azt is mondta, hogy várhatóak további emlékezetkiesések.

-Vagyis…

-Az autóbaleset után történtekre lehet, hogy nem fogok majd mindig emlékezni. Így le kell írnom őket egy füzetbe, arra az időre, ha erre-arra nem emlékeznék.

-De csak azokat az eseményeket fogod elfelejteni néha, amik azután történtek, hogy az autó elgázolt?

-Igen…

-És mikor engednek haza?

-Egy óra még. És akkor haza kell majd mennem… Magyarországra.

-Hogy mi? Mármint… Nem maradhatnál itt Angliába? Velem? Velünk?

-Sajnos nem. De hamar visszajövök… Remélem.

~Másnap, délben, Magyarországon, a Feri-hegyi reptéren~

-Kicsim!-kiáltott anya, amikor meglátott a hatalmas bőröndökkel a reptér előtt. Olyan régen nem láttam már, és ahogy így elnéztem nagyon megviselte a majdnem egy évig tartó amnéziám. De most mindent tudtam, és nagyon örültem, hogy újra láthattam őket.

-Anya most már elengedhetsz!-szakítottam meg a pár percig tartó csöndes ölelkezésünket-Anya, ne sírj, már minden rendben!

-Mondd, hogy volt ez az egész!

-Emlékszel még, amikor elütött az autó?

-Ó az autóbaleset. Már hogyne emlékeznék. Akkor vesztettelek el.

-De nem teljesen. Csak nem emlékeztem senkire. De tegnap a stúdió előtt kellet várnunk, mert a rendező késett. Nagyon tűzött a nap, melegem volt, éhes voltam. És akkor szédülni kezdtem, és elsötétült a világ. Már nem láttam, de éreztem, és hallottam mindent. Segítségért kiáltottam… aztán nem emlékszem. A fiúk szerint hátraestem, és bevertem a fejem. Akkor jött elő minden emlék. Csak úgy, szinte lepergett előttem minden. A doki mondta, hogy lehetnek további emlékezetkieséseim, de már a baleset utánról, így mindent le kell írnom, hogy az segítsen visszaemlékezni.

-Akkor pont jó ajándékot vettem neked-csillant fel anya szeme, és a táskájából előhúzott egy hatalmas könyvet, selyemborítással. Középen nagy masnival, felette egy képpel.

-Remélem tetszik! A borítóra olyan képet tegyél, amin a One directionnel vagy! Arról biztos minden, mindig eszedbe fog jutni.

-Nagyon köszönöm!-hatódtam meg. Amint hazaértem, mindent elkezdtem leírni bele. És már három napja körmölök...

50. fejezet: És megint…

A srácoknak megígértem, hogy elkísérem őket a stúdióba. Miért ne mit is veszíthetek. Harry egyik pólóját vettem fel, egy feszülős nacival. Reggel még felhős volt az idő, de a szél is fújt. Ebből következtettehettem volna arra, hogy lassacskán kiderül majd az idő, sütni fog a nap. Reggel Harryt a konyhában találtam toast kenyeret csinált baconnel, és tojással. Tükörtojást csinált és szívecske alakban sütötte meg. Nem tudom hogy csinálta de nagyon megörültem neki. Vele szemben ültem, és a studiózásról pampogott. Nem is figyeltem oda rá, mert olyan furán kezdett zúgni a fejem. Szólni akartam Harrynek, de más késő volt…

~✄~

Azt asztalnál ültem. De ha jobban megnéztem nem az az asztal volt. És az elém tett tányéron is nutellás kenyér díszelgett, nem az, amit Harry készített. És nem is harry ült velem szembe. Atya ég. A flitterruhás nő. És egy kiscsávesz. Felnyalt hajjal. Wow. Ismét szólni akartam volna, de nem ment. Csak néztem. Álmodom megint?

~✄~

És ismét Harryvel ültem. Még is mi van velem? Kezdtem megijedni. Megőrültem volna? Fura… Mondjam Harrynek. Nem emrtem, még a végén hülyének néz.

Niall csöngetett.

-Én viszlek titeket! Pattanjatok be! Harold hol van?

-Benn mindjárt jön.

-Messze van a stúdió?

-Oh ugyan egy köpésnyire.

Beszálltam a kocsiba, mire Louis megbökte az oldalam.

-Fél óra csak nem akart elrettenteni.

-Nem rettentett volna el otthon is minden kb fél órára volt tőlünk. Mindegy, hogy egy kerületen mentem keresztül vagy ötön, ugyanúgy fél órát utaztam. – wow… gondoltam magamban. Ezt meg honnan a fenéből tudtam. Pedig… úgy tűnik, mintha komolyan így lett volna. De… lehetne, hogy visszajönnek az emlékeim? És lehet, hogy ezek ilyen… emlékek voltak, amik felugrottak? A csávó, aki tegnap szeretkezés közben jutott eszembe, lehet hogy valami volt barátom? A nő, és a fiú pedig az anyám, és a testvérem lett volna? Hú! Lehet. Atya ég. Viszont nem emlékszem másra. A barátnőimre. A házunkra… Más nem ugrik be. Ez elkeserít.

A stúdióhoz egész gyorsan eljutottunk. Mikor a kocsiból kiszálltunk, már sütött a nap.

- Tök jó idő lesz délután! Ne menjünk el valahova? – vette fel az ötletet Zayn, aki Perriet átkaolva jött.

-Wú! Tök jó ötlet lenne, csak ne feledkezzünk meg arról az apróságról, hogy világsztárok vagytok, tehát egyből lerohanna a tömeg.

-Á majd megoldjuk! – legyintett. Lazán veszi a dolgokat. De ő tudja, ő jár ebben a cipőben már több mint két éve.

Iszonyta jól éreztem magam a stúdióban. A fiúk megengedték, hogy énekelhessek evlük, mert tök jó a hangom. Pozitív érzéssel töltött el Harry közelsége is. Nyíltan felvállalta a kapcsolatunkat. Minden olyan csodás volt... Túlzottan. Már hiányzott valami, ami közbeszóljon. Hát… Nem kellett sokat várnom :(

 

49. fejezet: Álom? Valóság.

Ha van valami, ami elfeledtetheti velem, azt hogy hol is vagyok éppen. Akkor az Harry.

Már csak a fehérneműm volt rajtam. Harryn is csak az alsógatyája díszelgett. Folyamatosan hevesen csókolt, kezével a mellemet simogatta. Már nagyon kívántam őt. Alig bírtam viszafogni magam. Lehúzta a bugyimat szépen lassan, én pedig már könyörögtem neki, hogy siessen. Örült, hogy kínozhat, így a melltartómat is lassan vette le. Elegem lett. Ő volt fölül, és ezen változtani akartam, mert ha így haladunk belehalok a türelmetlenségbe. Felültem, Harryt toltam magam előtt. Az ágyon térdelt, majd elhúzódott, és gúnyos vigyor jelent meg az arcán:

-Mi az kislány? Valami nem tetszik?

-Még szép, hogy nem! – mondtam, és azzal a mozdulattal visszarántottam az ágyra. Lovaglóülésben elhelyezkedtem, és csókolgatni kezdtem. Lassan puszilgattam a nyakát. Legyre lejjebb haladtam, mire megtapintottam az erekcióját. Lehúztam az anyagot, ami akadályozta a hozzáférésem. Óvatosan megtapintottam, és körbefogtam. Harry felsóhajtott. Fölé másztam, de ekkor hirteloen kinyitotta a szemét, és megragadta a kezem.

-Én akarok fölül lenni! – mondta erőszakosan, megfordított és a hátamra fektetett. Még egy csókot lehelt a számra, és lassan hozzám ért. Óvatosan becsúsztatta, mire megfeszítettem a hátam. Teljesen egymáshoz simult a testünk. Ó! Nem is gondoltam volna, hogy ennyire akarom őt. Harry lassan kezdett el mozogni. Feledhetetlen érzés volt. De akkor hirtelen…

~✄~

Feljajjdultam. Durva érzés volt. Nem Harry volt fölöttem, hanem valami idegen. Fekete szemeivel bámult az enyémbe, és a vállamra hajtotta a fejét.

-Mozoghatok? – kérdezte. Nem akartam válaszolni, de automatikusan kimondtam:

-Óvatosan kérlek nagyon fáj!

Az egész olyan volt, mint egy álom. Ahol csak sodródok az árral. Nem befolyásolhattam. Pedig úgy felordítottam volna, hogy: HOVA LETT HARRY?!

~✄~

Ismét Harryvel voltam. Nem igazén értettem, mi volt ez a… nem is tudom minek nevezni. Harry nem vette észre a változást, még mindig felettem volt, és a fejét a mellkasomra tette, úgy fújta ki a levegőt. Csikizett, de meglehetősen jól esett. Meleg volt a lehelete. Sőt ő maga is csak úgy ontotta a hőt. Megsimogattam a hátát. Verejtékezett. Felnézett, a szemembe, mire elmosolyogtam. Harry nem figyelt, és egy kicsit erősebben bökött belém. Felnyögtem.

-Bo-bocsi. – lihegte.

Gyorsított a tempóján, én pedig egyre többször kiálltottam fel. Egy idő után már olyan furcsává vált. Teljes lázban égtem.

Felsíkítottam. Az érzés végigjárta a testem. Beleremegtem. Harry még nem hagyta abba. Neki kellett még pár másodperc, hogy elmenjen.

Mellém gördült le az ágyra.

-Hú! Most úgy érzem magam… mint még soha. De büszke vagyok magamra. Mert most ez olyan, mintha a kapcsolatunk megerősödött volna.

furcsaságot, ami az akció közben elterelte a figyelmem. Azt az álomszerű valamit. Talán holnap.

Gyorsan magamra rántottam a bugyim, Harry viszont nem zavartatta magát, feküdt anyaszült meztelenül. Csoda, hogy az óvszert kidobta. A mellkasára feküdtem. Simogatta a fejem, és dúdolgatott. Valahogy így aludtam el.

48.fejezet: Otthon

A csók után kinyitottam a szemem, és egy csapat dühös rajongóval találtam szembe magam. Most nem sikítottak, de a telefonjukkal végig videóztak. Odarohantak Harryhez, engem félrelökve. Harry zavart volt, csak hebegett, majd aláírt pár könyvet, kezet, homlokot, aztán bocsánatot kért, és kipréselte magát a lányokon. Kézen fogott, és rohanni kezdett. Maga után húzva engem. Futottunk, amíg bírtunk. Közben ismét egy adag rajongó talált meg minket. Harry kocsijához lehetetlenség lett volna odafurakodni. Ráadásul vegyük figyelembe azt is, hogy pont az ellenkező irányba parkolt, mint amerre mi futottunk. Megpróbáltunk átverekedni a tömegen, de közben Harryt párszor eltalálták egy igen kényes pontján. Azonban ő még mindig jobban járt, mint én. Előtte mentem, így én próbáltam utat törni. Kaptam pár pofont, de valaki jól hasszájba is vágott. Levegő után kapkodva rogytam le a térdemre. Eközben egy rajongó jól belém is rúgott. Kétlem, hogy szándékos lett volna, de azért fájt. Harry megfogta a derekam, és felhúzott. Megfogta a combom, és a hátam, és felemelt. Ekkor már nem fulladoztam, de még mindig fájt a hasam, és hátam (ahol belémrúgtak). Kiabálni kezdett, így kért utat magának. A tömegből nem tudtunk kiérni, hisz végig mellettünk haladtak, és követtek minket egész a kocsiig. Harry beültetett az első ülésre, ő pedig beszállt a másik oldalon, megkerülve a kocsit.

-Ne bántsátok a barátnőm. Mert az nekem is fáj!-kiálltott ki már a kocsi ablakából, majd nagy nehezen sikerült kihajtania az útra.

Hazaérve már sikerült összeszednem magam, és sikeresen másztam ki a kocsiból. Amint beértünk az előszobába, Harry a falhoz szorított.

-Utálom, ha bántanak téged! És az a George is bántott!-szorította a vállam. Mérgesnek tűnt.Szinte már ordított.-El fogom feledtetni azt a barmot! MEG MINDENKIT! AZ ENYÉM VAGY!-ordította, miközben a vállamnál fogva rángatott. Megijesztett.

-Inkább hagyj békén!-kiáltottam issza, és kiszabadítottam magam a fájó szorításából. Felrohantam a szobába és magamra zártam az ajtót. Nem sokkal később hallottam Harry lépteit, az ajtó előtt. Később hallottam, hogy abbamaradnak a léptek, de a padló még reccsen egyet. Ebből arra következtettem, hogy leült az ajtó elé. Tudtam, hogy onann nem fog felállni egyhamar. Fölösleges durcáznom.

-Megbántad, hogy a barátnőd vagyok ugye? Mert… ez most olyan neked, mintha millió barátnődet cserélted volna rám. Úgy érzed, hogy leváltottad a rajongóid. Ugye?

-Nem.-hallottam egy kis idő után az ajtó másik feléről.-Nem cseréltem le őket. Miattuk vagyok itt. Ők a mindenem. Szeretem őket. Akkor is ha nem is ismerem sokukat. Szeretem őket. De meg kell érteniük, hogy mást is szeretek. És az a „más” mellettem van. És ez így jó. El kell fogadniuk. Nem akarok senkit elveszíteni. Téged főleg nem. És most megint Georgeon járt az eszed. Azért vittél a terecskére…

-Nem! Nem azért. Hanem. A szüleimnek ott volt az első randevúja. Ott ismerkedtek meg. Ott szerettek egymásba. És nekik köszönhetem, hogy élek. És úgy éreztem ezt neked is meg kell mutatnom.

-Ó…

Lassan efordítottam a kulcsot a zárban, és kinyitottam az ajtót.

-Sajnálom.-tápászkodott fel Harry.-Szeretlek! És nem akarlak bántani.

Lassan hajolt oda az arcomhoz. Még nem csókolt meg. Először csak egy puszit adott a szám szélére. Látva, hogy nem húzódom el, megcsókolt. Lassan, édesen. Azonban ez hamar szenvedélyes csókká változott. A hajába túrtam, mire felemelt, és az ágyhoz vitt. Lassan hátradőltem, elterültem az ágyon. Harry arcán pajkos mosoly jelent meg. Adott még egy csókot, majd apró puszikat is hagyott mindenfele az arcomon, és a nyakamon. Lassan kezdett lefele haladni a mellkasomon. Még egyszer felnézett rám, majd lassan elkezdte kigombolni a ruhám…

47.fejezet: Szökőkutas terecske

-Harry! Nézd mit vettem tegnap!-kiáltottam a nappaliból. Harry hamar meg is jelent és eltátotta a száját.

-Nagyon…

-Csak azt ne mondd, hogy sexy!

-Dögös.-fejezte be végül

-Azta! El kell vigyelek így valahova!

-Nem nem! Most én viszlek el téged valahova. Na gyere.-kézenfogtam, és elvittem a szökőkutas térre.

-Szép? Látni a város fényeit. Nagyon szeretem ezt a helyet.

-Miért.

-Nos… Nem is tudom. Talán mert apa ide hozott először Londonon belül. Itt vacsiztunk…

-És? Gondolom a mese még nem ér itt véget.

-Hát…

-Nos?

-Itt ismertem meg George-ot.

-Oh. Aha.

-Ne is törődj már ezzel.

-Szeretted?

-Nem. Ő szeretett engem.

-És engem szeretsz?

-Szeresselek?

-Hé! Ez meg milyen válasz?

-Emberséges… (vagy mi-a szerk.)

-Hát…-kezdett volna bele valamibe Harry, de a tekintetét a hátam mögé szegezte. Valmit nagyon nézett a távolban.

-Paparazzi?

-Nem. Egy férfi. Nagyon néz téged. És… valami megcsillant a jobb kezében.

Hirtelen hátrafordultam, és azt hiszem kár volt. A férfi lassan jött felénk. A csillogó tárgy egy kés volt a kezében. Felismertem a férfit. Ő üldözött engem legelőször is.

-Harry most mi legyen?

-Gyere. Menjünk el, jó?

-Nem! Úgyis utolér. Másszunk le a dombon.

-Azt a bejkereső kalandkedvelős mindenedet!-nevetett, ezzel oldva kicsit a félelmet. De hála az erős akaratos mindenemnek végül a kezembe vettem a magassarkúm, és átmásztam a kőfalon, át a fűbe. A domb nem volt olyan meredek. Tele volt fákkal.

-A fal mellett menjünk.-mondtam Harrynek aki végig mögöttem volt. Hamar kiértünk a nagy utcára.

-Megmenekültünk!-kiálltottam, és Harry nyakába ugrottam, és megcsókoltam. Teljesen elfeledve, hogy ő egy popsztár. Ekkor kezdődhetett igazán a menekülés…

46.fejezet: Baby Lux

-Lex! Öltözz gyorsan! Ma nekünk kell vigyázni Luxra!

-MI? És hogy-hogy csak most szólsz?

-Úgy, hogy én is csak most tudom.

-De mivel fogjuk lefoglalni?

-Most ne foglalkozz ezzel csak öltözz!

~Egy óra múlva~

-Szia Lux! Az én nevem Lex.

-Bizony! Ő Harry bácsi barátnője.

-Lex?

-Igen szia!

-Szia!

-Kérsz süteményt? Tegnap sütöttem. Finom meggy is van benne. És porcukrozott a teje.-hoztam elő egy tál sütit Luxnak. Sokáig nyammogta, és közben csak a tévét nézte.

-Harry nem ültethetjük le a tévé lé egész napra. Játszani is kellene vele.

-De mit?

-Mit mit? Fogócskát.-vetettem fel az ötletet. Lux kacagva futkosott a füvön, hol lőlem, hol Harry elől. Azonban mindketten megijedtünk, amikor Lux a medence felé vette az irányt. Harry gyorsabb volt, mint én, és hamarabb utólérte. Felkapta és megpörgette a szőke kislánt. A levegőben puszit nyomott az orrára. Ahogy így elnéztem annyira szép képet alkottak. Mintha Harry már apuka lenne. Elámultam milyen jól bánik a kislánnyal. Nagyon aranyos látványt nyújtottak.

Ezek után Luxszal, és Harryvel együtt főztük emg az ebédet, amit mind nagyon élveztünk. Lux csupa kaja lett. Harrynek az arca és a karja lett lisztes. De én sem maradtam épen.

-Luxot meg kéne fürdetnem. Így csak nem mehet haza!

-Igaz…-töprengett el Harry is

-Lux! Pancsizni fogunk. Gyere csak! Naagy kádunk van fönt.-mondtam, és felsegítettem a kislányt a lépcsőn.

~Körübelül negyed óra múlva~

-Harry!-kiáltottam ki az ajtón, a törölközőbe bugyolált kislányt tartva a kezemben.-Kellene valami tiszta száraz ruha!

-De nem tartunk itthon babaruhákat.

-Csak hozz valamit a szekrényeből!

Pár perc múlva Harry visszatért egy hosszúujjú pólóval.

-Ezt komolyan gondoltad?

-Öö.. ezt találam. Meg még pár csipkés bugy…

-Hé! Legalább ne előte!-mutattam Luxra.-Na add azt a pulcsit!

Nehéz dolgom volt, amikor Luxot be kellett bugyolálnom abba a hatalmas pólóba. Kicsit hasonlított egy ősemberhez (vagy inkább egy őskislányhoz), úgyhogy Harryvel egyből „ősmeberesdit” kezdtek játszani. És csak úgy beszélgettek, hogy: „Uff; Pakapaka; Víjúíjj… stb”. A lényeg, hogy nyugodtan elvoltak, amíg kimostam a kislány ruháit. A szárítón három óra alatt megszáradnak majd. Nehezebb volt azonban, amikor eljött a délutáni csicsikálás ideje. Lux csak azért sem akart lefeküdni, így körübelül tíz percen keresztül üldöztük. Harry kapta el végül, és fölcipelte az emeletre. A lányszobába vittük.

-Ha jó kislány leszel, és megígéred, hogy szépen elalszol, akkor mesélek neked!-ebből az lett, hogy mivel nem találtunk mesekönyvet, Harry csak úgy fejből kezdett kreálni egy sztorit. Ami elég ramatyul sikerült. Így végül átvettem a helyét, és belekezdtem egy mesére, ami… nem is tudom honnan bukkant fel a fejemben, de úgy mondtam, mintha már vagy ezerszer hallottam volna. Lux mellé feküdtem, és simogattam a kis buksiját. Harry egy darabig még a széken ült, majd odafeküdt mellénk.

- Olyanok vagytok, mint anya, lánya.súgta a fülembe. Mosolyra húztam a számat, majd behunytam a szemem. Hamar álomba szenderültem. És gyönyörű dolgokról álmodtam…

45. fejezet: Szavak, tettek

Ahogy ott ültünk a medencében, ölelkezve annyirajó volt. Aztán megszólalt.

-Szerintem húzzunk el.-mondta és ellökött magától. Megfogta a kezem éskihúzott a medencéből.

-Miért mi van.

-Csak gyere, mintha minden rendben lenne. És maradj csönden.

Beszálltunk a kocsiba, és spuri.

-Mégis miért jöttünk el.

-Egy paparazzi volt. Remélem nem látott meg.

-Honnan tudod, hogy az volt?

-Ismerem. Vele már többször összeakadtam.

-Oh… értem.

-Sajnálom, ígérem kárpótollak.

-Úgy legyen.

Hazaértem, és úgy döntöttem lefürdök. Jól felhabosítottam a vizet a kádban, és zsupsz bele. Behunytam a szemem és relaxáltam.

-Beszállhatok?-kérdezte Harry. Kinyitottam a szemem. Ott állt a kád mellett, egy szál alsóban. Észre sem vettem, hogy bejött. Nem is volt időm válaszolni neki, bejött mellém. Szorosan mellettem ült.

-Harry ne! Szállj ki a kádból. És legalább levetted volna az alsód.

-Ohh… a kisasszonyt érdekli, mit rejt a nadrág?-kérdezte cinkosul, mire csak megráztam a fejem.-Veled mi a helyzet?-kérdezte, és a kezét óvatosan lecsúsztatta a nyakamon, amíg leért a mellemig.

-Te meg igazán felvehettél volna valamit.

-Miért? Nem tetszik, amit fogdosol?

-Dehogynem. Csak vissza akaratam vágni.

-Nem sikerült.-nevettem.

Az arcomhoz hajolt, és csókolgatott, miközben gyengéden simogatta a mellemet. Egy kicsit felém fordult, és a nyakamat is ellepte puszikkal. Majd lassan szívni kezdte. Halkan felnyögtem. Jó, és rossz érzés is volt egyben. A kezével sem hagyta abba a tevékenykedést. Furdalt a kívánciság, hogy vajon milyen lehet a férfiassága. Lassan simogattam a derekát, egyre lejjebb, és lejjebb. Aztán a hasán még lejjebb vettem az irányt. Harry hagyta, és tovább puszilgatta és szívogatta a nyakam. Lassan érintettem meg, majd óvatosan megmarkoltam. Nem nagyon volt viszonyítási alapom, de így elsőre közepes méretűnek tűnik. Óvatosan masszírozni kezdtem. Végigtapogattam. Éreztem, ahogy Harry elmosolyodik a nyakamon. Annyi minden járt a fejemben.

-Harry, ez már fáj!-kezdtem mozgolódni alattam, amikor már fájtak a harapásai. Még egy utolsó puszit adott a nyakamra, majd elhúzódott. Felállt, és felhúzott. Teljesen elfelejtettem, hogy rajtam nincs is semmi, egy bugyin kívül. Síkítva takartam el magam.

-Nincs, mit takargatnod. Nincs mit szégyellned. Szép vagy.-mosolygott Harry. Ugyanúgy álltam, rá se néztm. Bár jól estek a szavai, akkor sem akartam, hogy egyből meglásson.-Jól van, kimegyek.-adta meg magát.

Gyorsan megtörölköztem, és felöltöztem. De aznap este nem tudtam gondolkozni. Annyi minden járt a fejemben. Boldog is voltam, meg nem is. Azt hiszem szeretem Harryt, és annyira élveztem azt a pár órát, amit vele töltöttem, de… Mi lesz, ha megtudják… Mi lesz a paparazzikkal, a rajongókkal. Túl fogom ezt én élni?...

44. fejezet: Úszólecke

-Víz alatt tudsz úszni nem?-kérdezte Harry.

-Hát…-mondtam kissé bizonytalanul.

-Rendben. Menj le a víz alá, és számolj el 10-ig. Nagy levegőt veszel, benntartod, és kalimpálsz a kezeddel, hogy lentmaradj.

-Ok.-megcsináltam amit Harry mondott, és nem is volt olyan vészes. Aztán ugyan ezt kellett megcsinálnom úgy, hogy közben haladok is előre, a víz alatt. Ez sem volt olyan vészes. Azonban amikor kijelentette, hogy akkor most mindezt a víz tetején, akkor bepánikoltam.

-Megnézem meg tudod-e csinálni egyedül.

-De…. én tuti.

-Nem nem tuti! Csak bemeséled magadnak. Törekedj arra, hogy a lábad egyátalán ne érjen le. Tartsd fönn magad.

-Hogyan?

-Majd ráérzel.-megpróbáltam. Hiába. Mindig lesüllyedtem. Egy métert nem tudtam úgy menni, hogy el ne süllyedtem volna.

-Harry nem megy.-mondtam szinte már sírva. Úgy éreztem, megalázom ezzel magam. Olyan hülyén nézhettem ki. Azt akartom, hogy menjünk el innen.

-Lex.-mondta, és odajött. Átölelt, és felemelte a fejem.-Most itt az alkalom, hogy megtanuld. Eddig nagyon ügyes voltál. És öröm nézni, ahogy próbálkozol. Még akkor is nagyon vonzó vagy, amikor bénázol.

-Ezt most megköszönöm, és meg is sértődök.

-Miért?

-Mert bevallottad, hogy béna vagyok.

-De gyönyörűen vagy béna.-mondta, mire elnevettem magam.-Most azt fogjuk csinálni, hogy ráfekszel a kezemre, és úgy tempózol.

-Rendben.-párszor megcsináltuk ezt Harryvel, aztán egyszer csak elngedett. Behnytam a szemem, és megpróbáltambenntartani a levegőt, és nem kiálltani el magam hogy: Harry segíts! Próbáltam fennmaradni, de elfogyott a levegőm, kinyitottam a számat, hogy levegőt vegyek, és kész. Már el is süllyedtem.

-Lex! Ügyes voltál. Egy csomót mentél.-ölelt meg Harry.-Még pár ilyet, és nyomás a csúzdára.

-Yeah!

Párszor még megpróbáltam úgy „úszni”, mint az előbb, de folyton egy méter után elsüllyedtem. Katasztrófa. De Harry azt mondta nem gyötör tovább, így felmentünk a csúzdára.

-Én a kéken meegyek, temenj a másikon. Majd megnézzük ki ér le előbb.

-Ahogy akarod, de utána cserélünk!-ezzekkel a szavakkal váltunk el egymástól. Szinte egyszerre csobbantunk a vízben. Azonban a kijelző szerint én két másodperccel gyorsabb voltam.

-Ez hogy lehet? Nem! Engem senki sem győzhet le!-gurult be Harry, így versengeni kezdtünk. Nyolcszor csúsztunk le, ebből kétszer Harry hatszor én nyertem. De mindig csak másodpercnyi különbségek voltak. Végül annyira kifáradtunk, hogy beültünk a medencének egy olyan részébe, ahol épp pezsgett a víz.

-Tudod, hogy nagyon aranyos vagy, ha erőlködsz?-kérdezte Harry.

-Ezt most úgy érted, hogy meg szoktál lesni a vécén?

-Nem te butus!-nevetett.-Az úszásra gondoltam.

-Mindjárt más.-furdultam felé. Megfogta a combom, és magához húzott. A lábammal körbeöleltem őt.

-Szer…

a szerk: nem csináltam még ilyet, hogy egy szó közben lett vége a résznek, de ez így izgisebb.