-Harry! Nézd mit vettem tegnap!-kiáltottam a
nappaliból. Harry hamar meg is jelent és eltátotta a száját.
-Nagyon…
-Csak azt ne mondd, hogy sexy!
-Dögös.-fejezte be végül
-Azta! El kell vigyelek így valahova!
-Nem nem! Most én viszlek el téged valahova. Na
gyere.-kézenfogtam, és elvittem a szökőkutas térre.
-Szép? Látni a város fényeit. Nagyon szeretem ezt a
helyet.
-Miért.
-Nos… Nem is tudom. Talán mert apa ide hozott először
Londonon belül. Itt vacsiztunk…
-És? Gondolom a mese még nem ér itt véget.
-Hát…
-Nos?
-Itt ismertem meg George-ot.
-Oh. Aha.
-Ne is törődj már ezzel.
-Szeretted?
-Nem. Ő szeretett engem.
-És engem szeretsz?
-Szeresselek?
-Hé! Ez meg milyen válasz?
-Emberséges… (vagy mi-a szerk.)
-Hát…-kezdett volna bele valamibe Harry, de a
tekintetét a hátam mögé szegezte. Valmit nagyon nézett a távolban.
-Paparazzi?
-Nem. Egy férfi. Nagyon néz téged. És… valami
megcsillant a jobb kezében.
Hirtelen hátrafordultam, és azt hiszem kár volt. A
férfi lassan jött felénk. A csillogó tárgy egy kés volt a kezében. Felismertem
a férfit. Ő üldözött engem legelőször is.
-Harry most mi legyen?
-Gyere. Menjünk el, jó?
-Nem! Úgyis utolér. Másszunk le a dombon.
-Azt a bejkereső kalandkedvelős mindenedet!-nevetett,
ezzel oldva kicsit a félelmet. De hála az erős akaratos mindenemnek végül a
kezembe vettem a magassarkúm, és átmásztam a kőfalon, át a fűbe. A domb nem
volt olyan meredek. Tele volt fákkal.
-A fal mellett menjünk.-mondtam Harrynek aki végig
mögöttem volt. Hamar kiértünk a nagy utcára.
-Megmenekültünk!-kiálltottam, és Harry nyakába
ugrottam, és megcsókoltam. Teljesen elfeledve, hogy ő egy popsztár. Ekkor
kezdődhetett igazán a menekülés…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése