48.fejezet: Otthon

A csók után kinyitottam a szemem, és egy csapat dühös rajongóval találtam szembe magam. Most nem sikítottak, de a telefonjukkal végig videóztak. Odarohantak Harryhez, engem félrelökve. Harry zavart volt, csak hebegett, majd aláírt pár könyvet, kezet, homlokot, aztán bocsánatot kért, és kipréselte magát a lányokon. Kézen fogott, és rohanni kezdett. Maga után húzva engem. Futottunk, amíg bírtunk. Közben ismét egy adag rajongó talált meg minket. Harry kocsijához lehetetlenség lett volna odafurakodni. Ráadásul vegyük figyelembe azt is, hogy pont az ellenkező irányba parkolt, mint amerre mi futottunk. Megpróbáltunk átverekedni a tömegen, de közben Harryt párszor eltalálták egy igen kényes pontján. Azonban ő még mindig jobban járt, mint én. Előtte mentem, így én próbáltam utat törni. Kaptam pár pofont, de valaki jól hasszájba is vágott. Levegő után kapkodva rogytam le a térdemre. Eközben egy rajongó jól belém is rúgott. Kétlem, hogy szándékos lett volna, de azért fájt. Harry megfogta a derekam, és felhúzott. Megfogta a combom, és a hátam, és felemelt. Ekkor már nem fulladoztam, de még mindig fájt a hasam, és hátam (ahol belémrúgtak). Kiabálni kezdett, így kért utat magának. A tömegből nem tudtunk kiérni, hisz végig mellettünk haladtak, és követtek minket egész a kocsiig. Harry beültetett az első ülésre, ő pedig beszállt a másik oldalon, megkerülve a kocsit.

-Ne bántsátok a barátnőm. Mert az nekem is fáj!-kiálltott ki már a kocsi ablakából, majd nagy nehezen sikerült kihajtania az útra.

Hazaérve már sikerült összeszednem magam, és sikeresen másztam ki a kocsiból. Amint beértünk az előszobába, Harry a falhoz szorított.

-Utálom, ha bántanak téged! És az a George is bántott!-szorította a vállam. Mérgesnek tűnt.Szinte már ordított.-El fogom feledtetni azt a barmot! MEG MINDENKIT! AZ ENYÉM VAGY!-ordította, miközben a vállamnál fogva rángatott. Megijesztett.

-Inkább hagyj békén!-kiáltottam issza, és kiszabadítottam magam a fájó szorításából. Felrohantam a szobába és magamra zártam az ajtót. Nem sokkal később hallottam Harry lépteit, az ajtó előtt. Később hallottam, hogy abbamaradnak a léptek, de a padló még reccsen egyet. Ebből arra következtettem, hogy leült az ajtó elé. Tudtam, hogy onann nem fog felállni egyhamar. Fölösleges durcáznom.

-Megbántad, hogy a barátnőd vagyok ugye? Mert… ez most olyan neked, mintha millió barátnődet cserélted volna rám. Úgy érzed, hogy leváltottad a rajongóid. Ugye?

-Nem.-hallottam egy kis idő után az ajtó másik feléről.-Nem cseréltem le őket. Miattuk vagyok itt. Ők a mindenem. Szeretem őket. Akkor is ha nem is ismerem sokukat. Szeretem őket. De meg kell érteniük, hogy mást is szeretek. És az a „más” mellettem van. És ez így jó. El kell fogadniuk. Nem akarok senkit elveszíteni. Téged főleg nem. És most megint Georgeon járt az eszed. Azért vittél a terecskére…

-Nem! Nem azért. Hanem. A szüleimnek ott volt az első randevúja. Ott ismerkedtek meg. Ott szerettek egymásba. És nekik köszönhetem, hogy élek. És úgy éreztem ezt neked is meg kell mutatnom.

-Ó…

Lassan efordítottam a kulcsot a zárban, és kinyitottam az ajtót.

-Sajnálom.-tápászkodott fel Harry.-Szeretlek! És nem akarlak bántani.

Lassan hajolt oda az arcomhoz. Még nem csókolt meg. Először csak egy puszit adott a szám szélére. Látva, hogy nem húzódom el, megcsókolt. Lassan, édesen. Azonban ez hamar szenvedélyes csókká változott. A hajába túrtam, mire felemelt, és az ágyhoz vitt. Lassan hátradőltem, elterültem az ágyon. Harry arcán pajkos mosoly jelent meg. Adott még egy csókot, majd apró puszikat is hagyott mindenfele az arcomon, és a nyakamon. Lassan kezdett lefele haladni a mellkasomon. Még egyszer felnézett rám, majd lassan elkezdte kigombolni a ruhám…