-Lex! Öltözz gyorsan! Ma nekünk kell vigyázni Luxra!
-MI? És hogy-hogy csak most szólsz?
-Úgy, hogy én is csak most tudom.
-De mivel fogjuk lefoglalni?
-Most ne foglalkozz ezzel csak öltözz!
~Egy óra múlva~
-Szia Lux! Az én nevem Lex.
-Bizony! Ő Harry bácsi barátnője.
-Lex?
-Igen szia!
-Szia!
-Kérsz süteményt? Tegnap sütöttem. Finom meggy is van
benne. És porcukrozott a teje.-hoztam elő egy tál sütit Luxnak. Sokáig nyammogta,
és közben csak a tévét nézte.
-Harry nem ültethetjük le a tévé lé egész napra.
Játszani is kellene vele.
-De mit?
-Mit mit? Fogócskát.-vetettem fel az ötletet. Lux
kacagva futkosott a füvön, hol lőlem, hol Harry elől. Azonban mindketten
megijedtünk, amikor Lux a medence felé vette az irányt. Harry gyorsabb volt,
mint én, és hamarabb utólérte. Felkapta és megpörgette a szőke kislánt. A
levegőben puszit nyomott az orrára. Ahogy így elnéztem annyira szép képet
alkottak. Mintha Harry már apuka lenne. Elámultam milyen jól bánik a
kislánnyal. Nagyon aranyos látványt nyújtottak.
Ezek után Luxszal, és Harryvel együtt főztük emg az
ebédet, amit mind nagyon élveztünk. Lux csupa kaja lett. Harrynek az arca és a
karja lett lisztes. De én sem maradtam épen.
-Luxot meg kéne fürdetnem. Így csak nem mehet haza!
-Igaz…-töprengett el Harry is
-Lux! Pancsizni fogunk. Gyere csak! Naagy kádunk van
fönt.-mondtam, és felsegítettem a kislányt a lépcsőn.
~Körübelül negyed óra múlva~
-Harry!-kiáltottam ki az ajtón, a törölközőbe
bugyolált kislányt tartva a kezemben.-Kellene valami tiszta száraz ruha!
-De nem tartunk itthon babaruhákat.
-Csak hozz valamit a szekrényeből!
Pár perc múlva Harry visszatért egy hosszúujjú pólóval.
-Ezt komolyan gondoltad?
-Öö.. ezt találam. Meg még pár csipkés bugy…
-Hé! Legalább ne előte!-mutattam Luxra.-Na add azt a
pulcsit!
Nehéz dolgom volt, amikor Luxot be kellett bugyolálnom
abba a hatalmas pólóba. Kicsit hasonlított egy ősemberhez (vagy inkább egy
őskislányhoz), úgyhogy Harryvel egyből „ősmeberesdit” kezdtek játszani. És csak
úgy beszélgettek, hogy: „Uff; Pakapaka; Víjúíjj… stb”. A lényeg, hogy nyugodtan
elvoltak, amíg kimostam a kislány ruháit. A szárítón három óra alatt
megszáradnak majd. Nehezebb volt azonban, amikor eljött a délutáni csicsikálás
ideje. Lux csak azért sem akart lefeküdni, így körübelül tíz percen keresztül
üldöztük. Harry kapta el végül, és fölcipelte az emeletre. A lányszobába
vittük.
-Ha jó kislány leszel, és megígéred, hogy szépen
elalszol, akkor mesélek neked!-ebből az lett, hogy mivel nem találtunk
mesekönyvet, Harry csak úgy fejből kezdett kreálni egy sztorit. Ami elég
ramatyul sikerült. Így végül átvettem a helyét, és belekezdtem egy mesére, ami…
nem is tudom honnan bukkant fel a fejemben, de úgy mondtam, mintha már vagy
ezerszer hallottam volna. Lux mellé feküdtem, és simogattam a kis buksiját.
Harry egy darabig még a széken ült, majd odafeküdt mellénk.
- Olyanok vagytok, mint anya, lánya.súgta a fülembe.
Mosolyra húztam a számat, majd behunytam a szemem. Hamar álomba szenderültem.
És gyönyörű dolgokról álmodtam…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése