Végszó

Mindent ami eszembe jutott. Mindent leírtam. A legapróbb szösszeneteket is.

De már hiányzik, az hogy megint Harryvel lehessek. És újra átéljem azt, amit akkor. Csak most bevillanó kép nélkül…

Este három körül szállt le a gépem Londonban, ahol Harry várt rám. Az a filmbeillő pillanat, hoyg odafutok, ő felkap és megpörget elmeredt tekintve, hogy kicsivel nagyobb lendülettel futottam neki, mint kellett volna, így mindketten a földön landoltunk.

- Nem baj kicsim! – csókolt meg. Kicsim… Hmm még sosem hívott így de meglehtősen tetszett.

A kocsiban tüzetesen elmesélte mennyi sokmindent történt vele, és hogy Niall szobájában csak halmozódnak a mosatlan ruhák. Hogy a ház már hasonlít egy disznóólhoz, úgyhogy megköszönné, ha ismét akcióba lépnék, mint takarító.

- De nem csak úgy léphetnél akcióba, mint takarítónő… - vigyorgott rám csintalanul. Pontosan tudtam, hogy mire gondol. És tetszett az ötlet. Bár nem voltam olyan sokat távol tőle megint annyira de annyira megkívántam. Ennek jeléül, amikor felmentünk a lépcsőn Harry a kulcsát kezdte keresni, és viszont nem hagytam, folyamatosan csókolgattam.

            Csak beértünk, és már épp kezdtem volna lehúzni Harrről a pólóját, felkapcsolódtak a villanyok, és a nappali minden zeg-zugából előugrott valaki.  Liam, Niall, Louis, Perrie Zayn Eleanor, Avril, Cher, Justin, És George is.

Majdnem elsírtam magam. Meglepibulit szerveztek az érkezésemre. :3 Mindenkivel beszélgettem, sőt Georgeal is sikeresen kibékültem. Hála az égnek Taylor messziről elkerülte a házat. Selena sem volt jelen, Justin pedig kedvére csajozhatott. Cherrel és Avrillal még a medencébe is beugrottunk. Az este folyamán velük voltam a legtöbbet. Niallal evőversenyt rendeztünk, amit megnyert L Hiába próbálkoztam mindig kevesebb sütit tudtam megenni egy perc alatt, mint ő…

A házban pedig furcsa mód tisztaság volt. Harry füllentett? Pedig már felkészültem a szeméthalmazra, ami fogadni fog… Talán ez volt a legnagyobb meglepetés.

Perrie felvonult Zaynnel az emeletre. Gondoltam akkor miért ne hívjam fel én is Harryt. Hisz olyan rég voltam már vele.

A szobája is illatozott a dezodorja miatt. Sikeresen leoperáltam róla a pólóját, és olyan közel szorítottam magamhoz, ahogy csak tudtam. Olyan jó érzés volt megint magamhoz ölelni.

-Szeretlek! – mondta, majd ismét csókokban törtünk ki. Én is szerettem…. Ahogy még senkit. És ez a nap is bizonyíték rá.

Már nem féltem semmitől, nem aggódtam, csak az számított amit elértem. Azt hogy az ő segítségükkel karrierem lett.  Velük élhetek, közel a szerelmemhez, és a barátaimhoz. Bármikor tudtam segíteni, és segítséget kérni. Nem volt idegen már semmi. És itt már soha nem is lesz. Ki fogok tartani melletük, ahogy ők is mellettem. És annyiszor mosogatok el ahányszor kérik. Ha ezen múlik az hogy itt lehessek.

Úgy érzem hogy a legboldogabb lány vagyok a földön. Mert megtaláltam. Őt. A nagybetűs Őt. Akit annyian szeretnek. Harry viszont feltételt kötött. Egyetlen egyet: Hogy a rajongóit nem fogja lefokozni a kedvemért, ők is a barátnői maradnak. Csak éppen én akkor csókolom meg amikor kedvem tartja.

Megértettem. Átéreztem. Szerettem. Szeretem.