-Víz alatt tudsz úszni nem?-kérdezte
Harry.
-Hát…-mondtam kissé bizonytalanul.
-Rendben. Menj le a víz alá, és számolj
el 10-ig. Nagy levegőt veszel, benntartod, és kalimpálsz a kezeddel, hogy
lentmaradj.
-Ok.-megcsináltam amit Harry mondott, és
nem is volt olyan vészes. Aztán ugyan ezt kellett megcsinálnom úgy, hogy közben
haladok is előre, a víz alatt. Ez sem volt olyan vészes. Azonban amikor
kijelentette, hogy akkor most mindezt a víz tetején, akkor bepánikoltam.
-Megnézem meg tudod-e csinálni egyedül.
-De…. én tuti.
-Nem nem tuti! Csak bemeséled magadnak.
Törekedj arra, hogy a lábad egyátalán ne érjen le. Tartsd fönn magad.
-Hogyan?
-Majd ráérzel.-megpróbáltam. Hiába.
Mindig lesüllyedtem. Egy métert nem tudtam úgy menni, hogy el ne süllyedtem
volna.
-Harry nem megy.-mondtam szinte már
sírva. Úgy éreztem, megalázom ezzel magam. Olyan hülyén nézhettem ki. Azt
akartom, hogy menjünk el innen.
-Lex.-mondta, és odajött. Átölelt, és
felemelte a fejem.-Most itt az alkalom, hogy megtanuld. Eddig nagyon ügyes
voltál. És öröm nézni, ahogy próbálkozol. Még akkor is nagyon vonzó vagy,
amikor bénázol.
-Ezt most megköszönöm, és meg is
sértődök.
-Miért?
-Mert bevallottad, hogy béna vagyok.
-De gyönyörűen vagy béna.-mondta, mire
elnevettem magam.-Most azt fogjuk csinálni, hogy ráfekszel a kezemre, és úgy
tempózol.
-Rendben.-párszor megcsináltuk ezt
Harryvel, aztán egyszer csak elngedett. Behnytam a szemem, és megpróbáltambenntartani
a levegőt, és nem kiálltani el magam hogy: Harry segíts! Próbáltam fennmaradni,
de elfogyott a levegőm, kinyitottam a számat, hogy levegőt vegyek, és kész. Már
el is süllyedtem.
-Lex! Ügyes voltál. Egy csomót
mentél.-ölelt meg Harry.-Még pár ilyet, és nyomás a csúzdára.
-Yeah!
Párszor még megpróbáltam úgy „úszni”,
mint az előbb, de folyton egy méter után elsüllyedtem. Katasztrófa. De Harry azt
mondta nem gyötör tovább, így felmentünk a csúzdára.
-Én a kéken meegyek, temenj a másikon.
Majd megnézzük ki ér le előbb.
-Ahogy akarod, de utána
cserélünk!-ezzekkel a szavakkal váltunk el egymástól. Szinte egyszerre
csobbantunk a vízben. Azonban a kijelző szerint én két másodperccel gyorsabb
voltam.
-Ez hogy lehet? Nem! Engem senki sem
győzhet le!-gurult be Harry, így versengeni kezdtünk. Nyolcszor csúsztunk le,
ebből kétszer Harry hatszor én nyertem. De mindig csak másodpercnyi különbségek
voltak. Végül annyira kifáradtunk, hogy beültünk a medencének egy olyan
részébe, ahol épp pezsgett a víz.
-Tudod, hogy nagyon aranyos vagy, ha
erőlködsz?-kérdezte Harry.
-Ezt most úgy érted, hogy meg szoktál
lesni a vécén?
-Nem te butus!-nevetett.-Az úszásra
gondoltam.
-Mindjárt más.-furdultam felé. Megfogta
a combom, és magához húzott. A lábammal körbeöleltem őt.
-Szer…
a szerk: nem csináltam még ilyet, hogy
egy szó közben lett vége a résznek, de ez így izgisebb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése