-Kukurikúú!-ébresztett egy ismerős hang,
melynek tulajdonosa Harry volt. Lassan kinyitottam a szemem. Harry arca olyan
közel volt, hogy kicsit meg is rémültem. Egész testével fölém magasodott. Rám
mosolygott, mire kómás fejjel visszamosolyogtam. Megcsókolt, de ezt az egy
csókot követte ezer. A nyakamra is kaptam vagy ezer puszit. Az élvezettől néha
felnyögtem, és sóhajtoztam. Amikor végre lélegzetet vettünk, megszólaltam:
-Nagyon fáradt vagyok.
-Nem csodálkozok.
-És fája fejem, a lábam, a combom, és
mindenem.
-Élvezted?-kérdezte huncutul.
-Tessék? Mégis mit. Azt, hogy
szétszakadok a fájdalomtól?
-Nem! De amúgy… próbáltad már az
Aspirint? Hatása már fél órán belül enyhíti fájdalmait, és akár nyolc órán át
tart.-adta elő, mire felnevettem.
-A hasikám is fáj.
-Hol?-kérdezte, és puszilgatni kezdte a
hasam. Nagyon csikis vagyok, így ösztönösen összerándultam.
-Nee! Csikis vagyok! Nem szeretem a
pocipuszit!
-Tegnap is kaptál pocipuszit, mégsem
voltál ilyen.
-Komolyan? Mégis mikor?
-Este.
-És ugye másmilyen puszit nem kaptam?
-De sokfélét.
-Mégis mit műveltél velem az éjjel?
-Sokmindent. Nem is emlékszel?
-Sokmindent? Ezt fejtsd ki!
-Nos… részletezzem is? Nos, az este,
mikor sikeresen megtaláltalak, eléggé belefeledkeztünk a romantikába. Én nagyon
élveztem, iszonyat jól smárolsz…
-Tudom… tovább!
-És valahogy lekerült rólam a ruha, ami
még nem is olyan nagy szám, mert rajtam ritkán van bármi is. De különös módon
valahogy levarázsolódott rólad is a sok vizes cucc. Amikor már csak egy darab
bugyiban hemperegtünk az ágyban…
-HOGY MI?
-Várj, még nem végeztem, most jön a
legjobb rész! Szóval csókjaim közepette sikerült behatolnom a te…
-ELÉG! Mégis hogy képzelted, hogy csak
úgy lefekszel velem? Mi vagyok én? Konkrétan megerőszakoltál! Ha azt hiszed,
hogy velem majd játszadozhatsz itt, akkor nagyon rosszul hiszed!-pattantam fel
az ágyról dühösen.
-Lex! Ne csináld már… én csak jót
akartam.
-Aha… jót akartál mi?! Magadnak.
-Figyelj… én már azóta kinéztelek
magamnak, amióta itt vagy, amióta ismerlek. Nem véletlenül smároltam veled a
buliba. Szeretlek.-vallotta be. Na erre lefagytam. Csak álltam az ágy mellett,
és néztem magam elé. Nem tudtam, mit érzek iránta. Olyan sokmindent, hogy mire
elmondanám szerintem a szakállam is kiserkenne. Ami lehetetlen, mert én csajból
vagyok. Harry megfogta a kezem, és közelebb húzott magához.-Szeretlek!-ismételte
meg, mintha süket lennék.
-Én… én.-próbáltam egyszerűen
megfogalmazni az érzéseim. De nem nagyon ment. Ezért engedve a csábításnak,
ismét Harry szájában kötöttem ki. Nehogy félreértsétek, nem kapott be, és nem
is nyelt le, csak éppen elárasztott csókjaival. Behunytam a szemem, és kizártam
minden gondolatot, és az egész világot, ami körülöttem mozgott. És teljesen
belefeledkeztem a csókjába. De még mindig nem mondanám, hogy szeretem. Amikor
elengedtük egymást (nagy bánatomra), megszólalt:
-Járnál velem?...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése