23. fejezet: Hogy is van a megcsalni ige ragozása? Ő megcsalt, te megcsalsz, akkor én is megcsallak!


Harryvel az ágyon ülve, smárolva, teljesen elfelejtettem mindent. Aztán újra mindent felkavart az, hogy kinyitotta a száját:
-Járnál velem?
-Ö… nos… ez hirtelen jött, gyorsan érintett…
-De?!...
-De… megpróbálhatjuk.-mondtam, ki mert hát miért ne? Azonban ekkor Zayn rontott be, és a laptopomhoz rohant.
-Zayn baj van?
-Kell a laptopod! Essóóess!-hadarta, majd felnyitotta a gépecskét, és bekapcsolta. Idegesen kopogott az asztalon, majd mikor végre a net is betöltött, egy honlapra ment, beírt valamit a keresőmezőbe, és letekerte az oldalt.
-A fenébe is!-csapott az asztalra. Odamentem, és leguggoltam mellé. Az oldalon egy cikk volt: „Zayn Malik megcsalta barátnőjét!”
-Zayn mit csináltál?-néztem rá kigúvadt szemekkel.
-Én csak vissza akartam vinni a csajnak a nyakláncot.
-Na most leülsz szépen az ágyra, és elmondasz mindent őszintén!-mutattam szigorúan az ágy felé! Zayn engedelmesen le is ült, de hangot nem adott ki. Kis fáziskéséssel rájöttem, hogy amíg Harold úr is a szobában van, ezért Sármkirály nem fog beszélni.
-Harry, kifele!-szóltam rá szigorúan, mire kiballagott a szobából.
-Én csak… ott volt a medál, és mindig a zsebemben van, kicsúszott, te meg… szóval ott egy lánnyal, és csak visszavittem neki, de elcsábított, és kiderül, mos meg asucgbjutsaljkgrb…
-LASSABBAN? ÉS ÉRTHEETŐŐEEEEEEEN!-mondtam artikulálva.
-Szóval. A nyakláncon egy lánnyal vagyok.
-Rájöttem.
-A csajjal azelőtt randizgattam, hogy Perrievel összejöttem volna. Teljesen belém volt esve, de dobtam Perrie miatt. Ezt a nyakláncot ő adta nekem, azóta mindig nálam van. Gondolom, amíg a ruhákat próbálgattam, kiszedtem a zsebemből, és a szatyorba tettem. Azonban az a te szatyrod volt. Tudom, csak jó akartál azzal, hogy visszahoztad, de én ezt kihasználva rád fogtam, hogy te vagy a hibás az egész miatt. Ezt már sajnálom. Mikor a láncot visszahoztad, elhatároztam, hogy visszaviszem a csajnak, hogy ne legyen vele több galiba. A lány teljesen rámmászott, és valaki le is fotózott minket. Az egész a neten kötött ki még azelőtt, hogy Perienek személyesen elmondhattam volna. Tuti kitervelte az egészet, és bosszúból csinálta a csaj!
-Akkor most fogod a furkósbotod, vagy a kocsikulcsod, elmész Perriehez, és ugyanezt elmondod neki is! Ha neked nem hisz, és nem akar békülni, akkor majd beszélek vele én is.
-Most látom igazán, hogy nagyon jó barát vagy. Sajnálom az egészet.
-Sajnáld, de ne itt, nyomás a csajodhoz!-öleltem meg nevetve. Akkorát sóhajtott, hogy azt hittem kicsúszik a kezeim közül.
Állítólag sosem voltam önző. Szerintem ez nem így van. Bár… most ha nem segítek Zaynnek, még a végén én is öszejöhettem volna vele. De látom, hogy mennyire szereti Perriet, és hogy nem akart rosszat. Ezért igenis segítek helyrehozni a kapcsolatukat.
~1 óra eltelével~
Tökegyedül maradtam a házban és takarítgattam. Már ráfért: eddig észre sem vettem mekkora szemétdobon élünk. Pedig még csak egy napja lakok itt. Mi lesz, egy hónap múlva, ha már most eláraszt a szeméttenger?!
Giling-galang, szólt a harang, félbeszakítva ezzel a gondolatmenetemet. A kukazacsival a kezemben nyitottam ajtót, gondolván úgyis valamelyik dilinyós állít haza. De nem. Az ajtóban Taylor Swift állt teljes ünnepi díszben, makulátlanul szép arccal, mint aki randevúra készül. Ez nem volt véletlen, tekintve, hogy tényleg randira készült. Na de szépen sorjában.
-Szia! Taylor vagyok, te meg gondolom a takarító.-nyújtott, kezet, majd végignézve rajta meggondolta magát, és inkább visszahúzta a kezét, és folytatta:-Harryt keresem.
-Akkor keresd máshol!-szóltam vissza flegmán.
-De mégis hol?
-Halványlila gőzöm nincs. De mindjárt itt lesznek.-mondtam, mire Taylor csak bólintott egyet, és bement a házba, mintha már ezer éve itt lakna. De nem akartam kihessegetni, mert az milyen lenne már. Inkább befogom a munkába. Pucolja ki a wc-t ha, már itt van. Na jó csak vicceltem.
-Hogyhogy Harryhez jöttél?-ittam bele a narancsleves poharamba, otthagyva a takarítást, Taylorhoz fordulva.
-Megyünk randizni.-mosolygott büszkén, én meg félrenyeltem. Miután három percen keresztül köpködtem, Taylor értetlenül bámult rám.-Ma reggelizni vitt volna, de nem jött értem, így gondoltam benézek hozzá, azonban nem volt otthon. Ezért jöttem ide. Megvárom, aztán megyünk is. Valami programja volt reggel, amiért nem jött?
-Igen. Lefoglalt, hogy elcsábítson egy újabb áldozatot. Aki ebben az esetben én volam.-mormogtam magam elé.
-Parncsolsz?

-Á semmi. Nem tudod véletlenül, hogy hol lakik George Shelley?...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése