Miután Niall megkérdezte, hogy járunk-e
Harryvel, Harry próbálta valamire figyelmeztetni őt valamire, de nem vette a jelet.
-De te Taylorral jársz, nem?
-Tessék?-néztem felváltva, hol Harryre,
hol Niallra.
-Lex.-nyúlt felém, de elrántottam a
kezem.-Tudod, hogy téged szeretlek.
-Persze, persze! Hogyne tudnám. Azonban
van egy ki bökkenő. Én nem szeretem a csalfa fiúkat, akik hazudoznak.
-Ezt most rám érted.-mutatott magára
Harry.
-Nem drágám, a nagypapámra.
-Akkor jó.
-PERSZE, HOGY RÁD!
-De én szeretlek.
-Mostmár mondhatod, hogy szeretsz. Azt
sem tudom, hogy tulajdonképpen kit csaltál meg.
-Ööö… én sem.
-Nagyszerű.-dobbantottam egyet, és
kiviharzottam a konyhából.
~1 nap múlva~
Egész nap a szobámban voltam, és magamra
zártam az ajtót. Senki sem jöhetett be. Niall hatszor kopogott, hogy élek e
még, Liam háromszor, és megfenyegetett, hogyha meg merek halni, akkor az az ő
lelkükön szárad, szóval ne is próbálkozzak. Zayn vagy ötszázszor kopogott, és
nagyon aggódott (az egyetlen ember), Harry pedig végig az ajtóm előtt
ücsörgött, és egy hangot nem adott ki. Ezt is csak akkor tudtam meg, amikor ma
reggel végre kijöttem a szobából (kicsalogatott az éhség) akkor felestem az
ajtóm előtt heverő Harryben. Szerencsére aludt. A nappaliba érve Eleanort
találtam és Louist. Éppen nagyon ’elfoglaltak’ voltak. Egy hang nélkül léptem
be, azonban Eleanor észrevett, és gyorsan elhúzódott Louistól.
-Én csak… megvizsgáltam El
fogát…-szabadkozott Lou.
-A nyelveddel?
-… igen… valahogy úgy.
-Louis! Nagylány vagyok. Tudom,
hogy…-kezdtem, de befogta a szám.
-Tss! Tudom, hogy te nagylány vagy,
azonban van itt valaki, aki nem az. Nem akarom, hogy megtudja.-suttogta épp
olyan hangerővel, hogy Eleanor is hallja. Először körbenéztem, mert nem
értettem, hogy kire mondhatja, de mivel rajtunk kívül csak El volt ott,
leesett, hogy rá mondta.
-Ez nem volt vicces!-mondtuk Eleanorral
egyszerre, mire Louka lehorgasztotta az orrát.
-Hol fogtok karácsonyozni?
-Otthon. Tuti hazamegyek.-vágta rá Lou
-Én is menjek haza?
-Igen, de előbb békülj ki Harryvel.
-Én béküüljek ki vele?
-Megcsalt engem… vagy Taylort.
-De téged szeret.
-Akkor legközelebb intézze máshogy a
dolgokat.
-Ő próbálta.
-Azzal, hogy azt hazudta, semmit nincs
közte és Swift között, azzal nem oldott meg semmit. Csak eljátszotta a
bizalmam.-mondtam mostmár teljesen kikelve magamból. Komolyan őt védi mindenki?
Velem mi lesz? Asszem elegem van mindenből. Felmentem a szobámba, összepakoltam
mindenem, majd jött egy izgi szabadulás. Elszöktem a fiúktól. De ez sem egy
egyszerű szökés volt ám. Először is leosontam, majd vissza, mert a cuccaim fönn
maradtak. A bőröndöt leeresztettem az erkélyen, majd a lementem és az ajtóhoz
lopakodtam. Pár tigrisbukfenc, szaltó, és cigánykerék, és már a kapuba voltam.
Csak viccelek, azért ennyire nem vagyok profi. Tekintve, hogy a lépcsőn lefele
jövet is megbotlottam. Egy kisseb esés, felvettem a cuccom, és mentem is volna
bicajjal. De a bőröndöt sehogy sem tudtam ráeszkábálni a tartóra. Egy ’feladom’
gondolattal otthagytam a bringát, és bandukoltam egymagam London utcáin…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése