Ötkor ott voltam a London Eye alatt. És
a vakító napsütésben (ami igen ritka ilyenkor angliában) nem sikerült egyből
kiszúrnom Zaynt. De végül megleltem… illetve ő lelt meg engem.
-Szió, gyere, siess.-mondta kapucniban,
majd az autó felé húzott. Beszálltunk és egy bevásárlóközpontál meg is álltunk.
Behúzott, és meg sem álltunk a kajás részig.
-De jó! Meghalok éhen.-jelentettem ki.
-Mit hozzak?-ültetett le az egyik
asztalhoz.
-Mindegy csak ehető legyen és
kaja!-simogattam meg a hasam, ami hatalmasat kordult. Zayn elment, majd tíz
perc múlva két tálca kajával jött vissza. Habozás nélkül elvettem egy hambit,
és beleharaptam.
-Hé! Az az enyém volt.-kiáltott Zayn.
-Oh… bocsi, tessék.-ajánlottam fel a
megmaradt hamburgert.
-Kösz már nem kell.-nyújtotta vissza
undorodva.
-Pedig szentem fini.-mondtam teli
szájjal, mire Zayn felröhögött.
-Niallra emlékesztetsz.-jelentette ki,
mire én kérdőn néztem rá.-Úgy értem teljesen úgy eszel, mint Niall.-javította
ki magát, mire elröhögtük magunkat.
-Jólvan na! Csak éhes vagyok.-nevettem
-Látom…
Miközben ettünk kibeszéltük a problémám,
és arra jutottunk, hogy most én fogok megbocsátani Georgenak. Mert már ideje
nekem lépnem. Azonban a nagy társalgásban el is felejtettem megkérdezni Zayn
problémáját. Kaja után azonban (kicsit rosszul is lettem annyit ettem) Zaynnel
körbejártunk mindent, és egy csomó elegáns ruhát próbáltunk fel.
-Ez miylen?-lépett ki Zayn egy
öltönyben, amelyhez farmert vett fel.
-Na nee! Mi vagy te? Félig gentleman,
félig menősrác?
-Valami olyasmi.-nevetett föl.
-És ez?-jelent meg egy öt perc múlva
ismét, ezúttal valami cowboyos marhaságban.
-Usgyi vissza!-röhögtem fel.
-Idefigyelj kislány!-mondta enyhe akcentussal,
meg mintha egy fűszál lenne a szájában.-Befogod, vagy elsütöm a pisztolyom!
-Marha vagy!-nevettem.
Ezúttal csak két percet kellett várnom,
mire Zayn megint előbújt a próbafülkéből… ennek is megvolt a magyarázata,
ugyanis félmeztelenül jelent meg. Én meg megint elnevettem magam.
-Gyerünk vissza, még fel sem vettél
semmit, toltam vissza a fülkébe a mellkasánál fogva. Már teljesen a benn
voltunk, mire csak azt vettem észre, hogy egyre a testét stírölöm. A kezem még
mindig a mellkasán volt, és éreztem, ahogy dobog a szíve. Meg sem mertem mozdulni.
-Na mi lesz? Felőlem itt maradhatsz,
amíg átöltözök.
-Nem nem… Sajnálom…-hátráltam ki. Amíg
kinn várakoztam, próbáltam elfelejteni ezt az egészet. De nem nagyon ment, tekintve, hogy a következő
percben Zayn ismét előlépett, én meg kis híján elájultam. Akkorát nyeltem, hogy
szerintem még a szomszéd városban is hallották. A furcsa viselkedésemet azzal
magyarázom, hogy Zayn extrahelyes volt a ruhában. Igaz csak egy kockás inget
viselt, bő, kissé letolt nadrággal. Az ingje félig ki volt gombolva, és alatta
csak egy fehér trikó volt. Nekidőlt a próbafülke falának, és hátrasimította a
szemébe lógó tincseket.
-Mit szólsz?
-Sármkiály!-nyögtem ki, mire elnevettük
magunkat.-Aszzem ez lesz az új neved!
-Akkor jó lesz?
-Persze… de mégis mire?
-Randira viszem Perriet, és teljesen le
akartam venni a lábáról.-na erre a mondatra teljesen összezuhantam. Perrie! Én
marha, teljesen kiment a fejemből, hogy Zaynnek barátnője van. Egy világ omlott
össze bennem. Legszívesebben elsüllyedtem volna.
-Biztos tetszeni fog neki.-erőltettem
magamra egy mosolyt.
-Ennyi? Azt akarom, hogy elájuljon.
Szerinted jól látszanak az izmaim?-ismét elnevettem magam, bár kissé kínosan
éreztem magam. Zayn megvette a ruhát, és én is vettem egy… jópárat. Zayn
hazavitt, és otthon ismét sokkoló hír ért…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése