Miután Harryvel végigdumáltuk az estét,
reggel 5-kor indultam el hazafele. Beszéltünk, értelmes, és kevésbé értelmes
dolgokról… és hatalmas baromságokról is.
Hazaérve csendben felsettenkedtem a
lépcsőn, és halkan elfordítottam a kilincsem. Beléptem a szobába, majd gyorsan
ledobáltam a ruháim a földre, és egy szál alsóneműben lépkedtem az ágyam felé.
Még sötét volt, nem láttam semmit. Ennek következtében belerúgtam az ágyamba,
és fájdalmasan felszisszentem, majd kitapogattam a takarómat, és
fellibbentettem. Épp szálltam volna be az ágyamba, amikor a térdem hozzáért
valamihez. Szőrös volt, és kemény… és fura alakja volt. Annyira megrémültem,
hogy hátrébb ugorva felsikítottam. Az ágyamban hirtelen felült valaki, és rám
rontva befogta a szám. Ettől még jobban ordítottam. Megharaptam a
’szívbajhozómat’.
-Áu! Lex ezt miért kaptam?-vont kérdőre
egy ismerős hang, melynek tulajdonosa George volt.
-Te meg mégis mit művelsz az
ágyamban?-tettem csípőre a kezem.
-Ha válaszolok, te is válaszolsz?
-Igen.-bólintottam türelmetlenül. George
megtörölte az álmos ki szemét, és bele is kezdett volna a regényébe, amit már
kíváncsian vártam, azonban valami miatt megakadt. Teljesen nem láttam ugyan, de
gondoltam, hogy a szeme elkalandozott és a nyakam alatti részt bámulta. Ekkor
észbe kaptam, hogy bakker, egy szál bugyiban állok.-Á!-sikítottam még egyet,
majd hátralöktem az ágyamba, és felkaptam egy előttem heverő ruhadarabot, ami
történetesen is Harryé volt. Felrángattam magamra, majd kioktattam George-ot. Leszidtam,
amiért az ágyamban mert szunyálni, ráadásul hulla nyugodtan. Valamint, amiért
egyátalán bejött a szobámba. Plussz amiért szemét módon kihasználva az
ártatlanságom (meg hogy szinte meztelen vagyok) megerőszakolt a szemével. Tudom
túlzás, de ilyen vagyok, ha mérges vagyok és értetlen.
-Jó-jó… sajnálom.-hajtotta le a fejét-Csak
gondoltam, leszek olyan kedves, hogy megvárom, amíg visszajössz. Megvárlak,
mert azt hittem kibékültünk, és nem fogunk többet marhaságokon
veszekedni!-nézett rám dühös szemekkel.
-Most is marhaságokon
veszekszünk.-tettem csípőre a kezem.
-Erről beszélek.-zárta le a témát, és a vállamat
meglökve kiment a szobámból.
Egész este nem aludtam emiatt, ez járt a
fejem, és nem tudtam hova tenni a dolgot. Reggelinél is alig ettem, csak
baszkuráltam a tányéromban lévő gabonapelyheket. Ez már megint egy nagyon kaki
helyzet volt. Dél körül még mindig csak a szobám közepén ültem, és netes
tanácsokat olvasgattam. De egyik sem volt olyan, ami helyrerakná a dolgokat.
Aztán megcsörrent a telóm.
-Haló!
-Szia, Lex! A segítségedet kérném.-szólt
bele a telefonba Zayn.
-Inkább én kérném a tiédet!
-Gyere ötre a London Eye alá, és
megoldjuk a problémákat.
-Rendben ott leszek! Számíthatsz rám, ha
én is rád!
-Számíthatsz, eskü.
-Oké.
Na kíváncsi voltam, mi fog kisülni ebből
:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése