Harry kopogott a szobaajtómon.
-Meghaltam!-ordítottam. Fura, hogy még
rossz kedvemben is humorizáltam.
-Miért, most mit tettem?
-Nos… erre én is kíváncsi vagyok.-néztem
rá faggató tekintettel, de nem vette a jelet.
-…
-… Taylor!-csapott a homlokára.-Szóval
itt volt.
-Itt.
-És találkoztál vele.
-Találkoztam.
-És, azt mondat randizgatunk.
-Azt mondta.
-És te elhitted.
-El… el. Miért nem kellett volna?
-Nem! Taylor most, hogy megint egyke, és
pasit akar fogni. Ezért viszem el randizgatni.
-Pontosan miért is?
-Mert sajnálom.
-Őt sajnálod?
-Igen, de ne akadj már ki ezen annyira.
A barátnőm még mindig te vagy.
-Ez az utccsó esélyed.-néztem komolyan a
szemébe, mire csak megcsókolt. Sokkal jobb volt, mint Georgé. Mostmár
köztudottan is beleestem Hazzababába. És képtelen avgyok rá haragudni. Ez van.
~2 nap múlva~
-Reggeli!-ordítottam a konyhából, és még
mielőtt ki tudtam volna mondani, hogy elkelkáposztásítothatatlanítottátok Niall
már ott is volt az ajtóban.
-Mi a kaja.
-Tükörtojás, és műzli.
-Ajj!
-Belehalsz?
-Lehet.-nyafogott.
-Akkor egyél mást! Keress magadnak
valami ínycsiklanót.
-Már találtam.-vigyorgott. Furcsálltam,
mert még bele sem nézett a hűtőbe. Mégis mit szemelt ki magának. Láttam, hogy a
szeme csillag alakot ölt, és kinyújtja a nyelvét. Végig engem nézett. Köntösben
volt, és táncos léptekkel a köntösét rázogatva közeledett felém.Majd levette a
köntöst… és hát… nem volt rajta semmi, csak egy alsógatya.
-Ajj! Ezt nem akartam látni!
-Most nekem ínycsiklandóbb vagy, mint
bármi más.
-Na hagyjál a reggeli kómás
szövegeiddel. Tudom, hogy neked a kaja a mindened!
-Igaz… nem verhetlek át.
-Szia kicsim.-nyitott be a konyhába
Harry is és egy puszit nyomott a homlokomra.
-Ti jártok?-vonta fel a szemöldökét
Niall.
-Nos…-kezdte Harry
-Igen.-bólintgattam vidáman.
-De…
-Mit akarsz mondani Niall??-nézett Harry
szúrós
szemekkel Niallra. Ez már gyanús volt. Meg is volt az oka, hogy miért.
Ugyanis Niall nem vette a jelet…


Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése