Georgenál épp a teletabbikat néztük,
amikor megcsörrent a telefonom, én meg riadtan kaptam fel.
-Na hogy ment?
-Furán…-hallatszott Zayn hangja a vonal
másik végéről.
-Ezt meg hogy érted?
-Hát, amikor odamentem, akkor még…
-Hurrá! Pó megtalálta a
sípot!-kiáltottam örömömben.
-Csak nem Louissal fárasztjátok az
agyatok?
-Nem… Georgval.
-És szánnál rám pár percet.
-Persze, persze! Várj!-hadartam, és
bementem a fürdőbe. Lehajtottam a budi tetejét, és ráültem.-Folytathatod.
-Nos… amikor odamentem, akkor tök simán
nyitott ajtót. Meg akartam csókolni, de nem engedte. Innen már tudtam, hogy gáz
van, és tudja.
-Gáz akkor lenne, ha rádcsapta volna az
ajtót. Tapasztalat.-legyintettem, ami fölösleges vlt, tekintve, hogy telefonon
beszéltünk, így nem látja (és szerintem nem is hallja) hogy intettem.
-Végigmondhatom.
-Persze, de közben úgyis mindig
beleszólok majd.
-Már kezdem megszokni.
-Na látod.
-Elkezdtem neki elmondani az igazat, és
az elején végig felvont szemöldökkel nézett. Aztán, amikor ahhoz a részhez
értem, hogy nem csináltam semmit, akkor felnevetett, odajött és megcsókolt. Ezt
nem értettem.
-Na látod… ezt én sem értem.
-Várj. Kiderült, hogy Perrie ismeri a
csajt, és mindent tudott. Az egészet. Az igazságot.-magyarázta Zayn, körübelül
úgy, mintha egy borznak (?) magyarázna.
-Hű. De akkro Perrie az elejétől fogva
tudta?
-Nem! Ma amint meglátta a neten a
’dolgokat’ felhívta a csajt, aki egy régi barátnője… illetve mostmár csak volt
barátnője. A csaj énylge bosszúból csinálta. Mindig féltékeny volt Perriere,
ezért tette.
-A lényeg, hogy szent a béke ugye?
-Ahha. Imádlak Lex!
-Ne mondj ilyeneket, mert ismét egy
félreérthető szituba fogsz keveredni.-nevettem.
Még egy órát maradtam, majd George
hazavitt, a bicajommal együtt. Egy kicsit nyugodtabb voltam.
Hazaérve Harry főzicskélt, Niall csak
úgy hányta az orra alá az ételt. Nem vicc! Táplálkozást megszégyenítő módon
zabált. Ráadásul a kanapén ült, és körülötte minden tiszta maszat volt, és
morzsa, beleértve saját magát is. Még az ételt sem tudtam felismerni, ami a
kezében volt.
-Niall! Szállj le a heverőről, és
szedegesd fel a kaja maradékot. Ezt meg kérem, mert meg fogsz hízni!-nyúltam a
kajájáért, azonban ő gyorsan elrántotta a finomságot, megragadta a kezem, és
megharapott. Az egy dolog, hogy nagyon fájt, de tekintve, hogy teli szájjal
vájta belém a fogait, a fel kaja a kezemre folyt… Blah :P
-Ne nyúlj a csajomhoz!-szólt rám félig
tele szájjal.
-Ha a csajod lennék, rám is így
vigyáznál?
-Nem vagy kaja, úgyhogy nem.
Már tudom, hogy ki kell dolgoznom egy
étellé válós tervet. Ránéztem a kezemre, ami még mindig tiszta undi volt. Berohantam
a konyhába és lemostam, eközben Harry végig engem nézett, majd odajött a
fakanállal és felém nyújtotta.
-Neked csináltam. Kóstold meg!
-Hogyhogy itthon vagy?-kérdeztem, miután
lenyaltam a kanalat. Próbáltam úgy tenni, mint aki nyugod, és nem tud a Haylor
dologról.
-Hát hazajötünk a fiúkkal. Köbö fél
órája.
-Nem volt más dolgod?
-Nem hiszem. Illetve… Asszem otthagytam
a stúdióban az alsóm.
-Idióta.-mondam szemrehányón.
-Ma is alhatok veled?-kérdezte pajkosan…
Na ennyi. Betelt a pohár. Levágtam a fakanalat a földhöz, és a szobámba
rohantam. Nem volt kérdés, Harry öt másodperccel később már kopogott is az
ajtón…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése