-Nem nincs, el vagyok foglalva, és ebből
(magától értetődően) nem beszélhetnénk.-mosolyogtam rá.
-Hát kössz. Pedig miattad még ruhát is
vettem fel.
-Megtisztelsz.-bólogattam unottan.
-Akkor gyere, kérlek.
-Ha kiszabadítassz innen, akkor
megyek.-mutattam magamra. Ugyanis mellettem Niall ült, aki átkarolt, Zayn lába
a combomon, Louis meg konkrétan rajtam feküdt. Lehet, hogy sérvet kapok?
-Rendben.-állt fel Harry a kanapé mögül,
megkerülte azt, majd elém ment.
-KAJAPARTI A KERTBEEN!-ordította el
magát. És erre aztán… senki nem mozdult. Fura fejjel bámultak Harryre.
-Akkor hozd be a cuccokat, és legyen itt
kertiparti.-nézett fel Lou.
-Akkor legyen inkább
szobaparti!-nevetett Liam, mire mind lesajnálóan néztünk rá.-jólvanna!-húzta be
a nyakát. Én pedig tovább vigyorogtam Harryre és vártam a mentőakcióját. Ami
meg is érkezett. Louist ledöntötte a földre, Zayn lábát, leszedte rólam, majd
rámvetette magát. Megfogta a derekam és a hátára vett. Én végig sípítoztam, de
ő csak vitt tovább. A többiek meg visszamásztak az ágyra és tovább tévéztek.
-Sok sikert!-kiálltott utánunk Niall.
Kedves. :(
Miután Harold sikeresen felcipelt a
szobájába, volt olyan kedves, hogy letett az ágyra.
-Na lökd.-néztem rá unalmas fejjel.
-Mit?
-Nem tom.. te akartál velem beszélni.
-Na jó, de mit lökjek.
-A szöveget!-kiáltottam rá, mert kezdett
az agyamra menni.
-Oh. Az már más. Szóval… csak hogy tudd,
nem csaltam meg senkit.
-Kösz szóval én meg Taylor is senki.
-Nem nem nem úgy értem, hanem… most
kérlek halgass végig, és ne szólj közbe.
-Kétlem hogy ez menni fog. Túltengenek
bennem a gyerekhormonok, ami arra ad magyarázatot, hogy nem tudok csöndben
lenni. Mint a többi gyerek úgy általában. Amúgy mi van az álladdal?-na erre
Harry lesütötte a szemét.-Kérdeztem valamit!
-Elestem.
-Mégis hogy lehetsz ilyen
szerencsétlen?!
-Taylorral voltam síelni, és közben…
-Áh! Akkor remélem rájöttél, hogy Talyor
nem a szerencsemalacod… csak a malacod.-erre Harry nem szólt semmit, csak újra
előlről kezdte a mondókáját.
-Szóval… csak hogy tudd, nem csaltam meg
senkit.
-Megint itt vagyunk?-néztem unottan a
plafonra.
-Ajj! Ez nekem nem fog menni.
-Kakilni kell?
-MI?! Nem… ez most hogy jött.
-Azt mondtad nem fog menni. Gondoltam
vécézni kell, csak most neked nem fog menni. Szerintem igyál langyos vizet, és
egyél kevesebb csokit.-tanácsoltam.
-Lex! Megőritessz.
-Hú. Nem csoda. Én mindenkit
mindig!-jelentettem ki halálbüszkén.
-KÖNYÖRGÖM HALGASS VÉGIG.
-Hű… na ez már megijeszt.-húztam el a
szám.
-Lex. Amikor veled jártam...
-Volt olyan?
-Szóval akkor köztem és Taylor között
nem volt semmi, tudtommal. Később, mikor beszéltem vele, akkor derült ki, hogy
ő az összes ilyen elmenetelünket, és beszélgetésünket randinak vette. Nem volt
köztünk semmi. És ha itt maradtál volna, és meghallgattál volna, akkor nem is
lett volna.
-De nem így történt, úgyhogy mostmár
minden mindegy. Nem érdekelsz túlzottan. Ráadásul próbálkoznod is fölösleges,
mert mire visszanyered a bizalmamat már háromezret írunk.-zártam rövidre, és
kimentem a szobából, illetve mentem volna…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése