De még mennyire… kezdjük az elején:
Niall szobájába érve brutális bűz csapott meg… viszont
rend volt.
-Naill! Mi ez a bűz.
-Oh… bocsi… de ez az egyetlen hely, ahol kiereszthetem
a gázaim.
-FÚÚJ!->>jól kezdődik<<Gondoltam magamban.
De ezek után jött csak a legjobb. Niall sokáig könyörgött, hogy a szobában
vegyem át a hálóingem, de én rendíthetetlen voltam, egész addig, míg Niall be
nem zárta az ajtót. Ezek után ott álltam a szobában a hálóingemmel a kezemben.
De ő nem engedett ki, hogy átvehessem. De leleményes lány létemre, magamra
varázsoltam az alvókámat. Ez nem volt egyszerű folyamat, tekintve, hogy
felvettem a hálóinget, levettem a gatyám, utána le akartam rángatni a pólóm,
ami sajnálatos módon, az egyik kezemen maradt (?) de hosszas próbálkozás után
sikerült leműtenem magamról. A melltartómat már simán levettem… VOLNA, ha az be
nem akad az ingecskémbe… de a lényeg, hogy Niall nem látott semmit. Ezután
befeküdtem mellé, és magamra húztam a takaróm. Ami Niall takarója is volt
egyben. Ezért civakodni kezdtünk: ő a saját térfelére húzta a takarót, ezért
rólam lecsúszott az. Ezért utána én húztam a takarót magamra, ami miatt
Niallról esett le. Szóval hosszas huza-vona (szó szerint) után megrántottam a
paplant, így Niall a földre zuhant, én pedig betakarózhattam. Niall pedig
jobbnak látta, ha kerít magának valamit, hogy meg ne fagyjon. Ezek után sem
volt nyugtom… egyszerűen nem tudtam aludni. Forgolódtam, felültem, és nem
bírtam becsukni a szemem. Miután nagy nehezen mégiscsak sikerült volna elaludnom
a kutya ugatására riadtam. Nagyszerű… már ez is. Fogtam magam, és átmentem a
szembe lévő szobába, Zaynhez. Itt sem volt jobb a helyzet. Zayn ugyanis
folyamatosan forgolódott, így volt olyan is, hogy a lába már szinte a számban
volt. Valamint mindig sikerült úgy helyezkednie, hogy rajtam kössön ki.
Keresztbe feküdt, így sikerült rámtehénkednie. Majdnem összenyomott, de nem
egyszer. Tizenegy körül már egész testével rajtam feküdt, és alig kaptam
levegőt. Nem tudtam úgy elhelyezkedni, hogy ne másszon rám… Éjfélkor hatalmasat
puffantam. Csodás. Zayn letolt az ágyról. Kómás fejjel álltam fel, és
rábámultam a második alvótársamra, akit Sármkirály testesített meg. Nem tudom,
hogy csinálta, de teljes testével szétterpeszkedett az ágyon. Nem fértem oda. Átmentem
a mellettünk lévő szobába. Liamhoz. Rossz döntés volt (bár nem a legrosszabb).
Úgy horkolt, mint egy ló. IDEGTÉPŐ VOLT! Így ismét költöztem. Legnagyobb örömömre
(:/) sikerült megtalálnom Harry szobáját. Hullaként dőltem be mellé. És
kiderült, hogy Harry nem aludt, és mindent hallott, és látott. Ennek
következtében rámkulcsolta hátulról a kezeit. Szerencsére sikerült lehámoznom
magamról, azonban ezek után hatalmas kezeivel az alsó felemnél kezdett matatni…
vagyis… najó… szóval a fenekemet kezdte simizni. Akkorát vágtam rá a kezére,
hogy nekem fájt. Tíz perc múlva, mikor már azt hittem aludhatok, akkor jött az
igazi meglepi, amit enyhe szívrohammal fogadtam. Tekintve a fülembe súgta, hogy
bocsássak meg, és hogy szeret. Úgy megijedtem, hogy kiugrottam az ágyból, és
kirohantam a szobából. Mivel először azt hittem, hogy valami szellem az.
Bementem a csajszobába, de ott már nem volt hely, így a padlóra feküdtem… ami
hideg volt és kemény. Emiatt ismét nem tudtam aludni. Miután kellően összefagytam,
elhatároztam, hogy ismét szedem a sátorfát, és Louis szobája mentem. És ez volt
a legrosszabb döntés. Igaz itt már tudtam aludni. De csak ez volt a jó oldala.
Másnap reggel egyedül ébredtem, és ránéztem az órára, ami pontosan egy órát
mutatott.
-MII?-töröltem meg a szemem, hátha csak álmodok. De
nem az idő pontosan annyi volt. Úgy ahogy voltam lerohantam a nappaliba, de ott
nem volt senki. Így berontottam a konyhába. Mindenki az asztalnál ült, és
ebédelt. Amint beállítottam mindenki elhallgatott, és hatalmas szemekkel bámult
rám. Aztán Harryből kitört a nevetés…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése