32. fejezet: Csínyek minden mennyiségben




A konyhába beérve pillanatnyi hatásszünet után Harryvel az élen mindenkiből kitört a nevetés. Álmosan felvont szemöldökkel bámultam rájuk.

-Most mi van?-kérdeztem álmosan, és megint megtöröltem a szemem. Ekkor vettem csak észre a kezemen lévő feliratokat. Tele volt vele a kezem… és a másik is… És a lábaim is… MINDENEM! A kézfejemen fedig fura gélféleség volt. És fogkrémszaga volt.

-ÁÁÁÁ!.ordítottam és a fürdőbe rohantam. Kétségbeesetten néztem a tükörbe. A lábamon „szeretem Harry szőrös lábát”, „A kakaó olyan mint a kaki”, „Nem való olló a kezembe”, „Az orrturkálás jó dolog”, „Belepukiztam a jakuzziba”, „Szeretem a pé**sz vicceket”… és hasonló feliratok virítottak. A hálóingem tele volt ragasztva matricákkal, a karomat ismét szebbnél szebb feliratok díszítették, az arcom tele volt nyomva fogkrémmel, és chipsdarabkák voltak beleragadva (Fúúj! :P) a hajam alja kék volt, a teteje piros, és egy-egy tincs zölden rikított. Visszamentem a konyhába, és elordítottam magam:

-MÉGIS HOGY KÉPZELTÉTEK! KI VOLT AAZ?

Mindenki lapított, majd Harryre néztem könyörgő és lesajnáló szemmel. Tudtam, hogy ez beválik.

-Közös munka.-hajtotta le a fejét.-a pé**sz vicces én voltam.

-Ezek után tényleg utálni fogom a szőrös lábadat!-tettem csípőre a kezem. Erre mindenki ismét nevetni kezdett.-De jegyezzétek meg! Ezt nagyon vissza fogjátok kapni!

Bár ezért ismét kiröhögtek, én nagyon is komolyna gondoltam a dolgot. És ezt be is bizonyítottam még aznap este.

A lurkók körübelül éjfélkor már szundiztak, úgyhogy ideje volt bosszútállni. Először is… mindenkit máskor és mással fogok megviccelni. Vagyis… khm… MEGSZIVATNÍÍÍ! MUHAHAHAHAA! Tehát ez első áldozat Liam…

~Másnap reggel~

-LIAAM!-ordítja Danielle. Már mind az étkezőasztalnál ülünk, de Liam még nincs itt, és a jelek szerint nem is szándékozik lefáradni… vagy nem tud lefáradni… hahaha.

 Louis feláll az asztaltól, és a pulthoz megy, majd kinyitja a szekrényajtót. Gondolom az édességes tálkáját keresi. Sikeresen megtalálta, majd felordított, mint egy ötéves. Levágja magát a padlóra, és hisztizni kezd.

-Eltűntek a rágóim. Valaki kizabálta az összeset.-ordítja bőgve.

-Ne butáskodj Lou, van még pár az alján.-nyugtatgatom.

-Te voltál!-mutat rám Lou vádlóan.

-TE VOLTÁL!-jelenik meg az ajtóban Liam. A lepedővel a hátán… azt hiszem, alkottam MUHAHAHAAA! Fel kéne hagynom az ördögi kacajokkal…

-Liam veled meg mi történt?-hüledezik El (Eleanor az én becézési nyelvemen… már ha van ilyen. Lex országban biztos. Már ha van ilyen…). Na de kanyarodjunk vissza Liamhez.

-A két vád jogos!-állok föl az asztaltól büszkén-Este rágózni támadt kedvem, így fölcsempésztem a tálkádat, és rágóztam. Mindezt Liam szobájában… mert úgy volt kedvem. És nem tudtam, hova köpni a rágókat, így miután elment az ízük csak otthagytam az ágyon. Gondolom akkor szegény Liam belefeküdhetett.-mondtam bűnbánó arccal, de a kaján mosoly ott bujkált az arcomon. Nos, egy kicsit átformáltam a történetet tekintve, hogy az egész szándékos volt. És mivel Liam oldalt feküdt, ezért inkább a hátára nyomkodtam a rágókat. A meztelen hátára… mert nem volt rajta póló. Így sokkal jobb, mert nehezebb lesz róla lekapargatni a lepedőt… egy zseni vagyok. MUH… najó nem kezdem megint. Azonban a történet még nem ért itt véget…
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése