Három napot vártam a következző
csínnyel. Előbb nem is tudtam volna végrehajtani, mert lakótársaim annyira
berezeltek, hogy három éjjel egy szobában kuporogtak, és nem mertek elaludni. A
negyedik éjjelen ez már nem vált, be, mert mindenki hulla lett, csak én voltam
elememben. És Danielle jött…
Csendben beléptem a szobájukba (illetve
csak akartam, de útközben leborítottam egy vázát, ami hangosan csörömpölve
széttörött. De semmi. Húzták a lóbőrt rendesen. Még arra is volt időm, hogy
összeszedjem a cserépdarabokat. Utána következett a móka. Danielle az egyik
földön heverő szivacson feküdt keresztbe rajta Liam. A többiek az ágyon. Na
akkor játszunk kicsi a rakást. Az embereket (…hát ezt legközelebb kétszer
megfontolom, mielőtt leírom.. pff :D) Niallt, Harryt, Eleanort, Louist, Perriet
és Zaynt az ágyról lehúztam az ágyról, és Dannelékre pakoltam. Egész szép kis
embertornyot építettem. Ezek után az MP4-emet Dan (Danielle, szintén
becenyelven) fülébe helyeztem, és kiválasztottam egy lassú számot, majd utána
egy kemény rockot. Elindítottam a lassú csendes szép zenét, hadd ébredezzen…
majd kiosontam a szobából.
~Három perc múlva~
-AUUU!-hallottam Danielle hangját a
szomszéd szobából. Asszem elkezdődött a rock szám…-Au! Au! ÁÁÁ! Nemáár!
Húzzatok innen. Összenyomtok! AAA!-hallottam a további jajongásait. Utána
puffanás. Na Ez Zayn volt. Leesett a kupac tetejéről. Hehehe…
~Egy nap múlva~
Tekintetbe vettem, hogy Niall
megszerezte a jogsit, és mivel annyira fel volt dobódva (mindenkinek vagy
ötször az orrábanyomta a jogsiját) gondoltam majd én letörlöm kicsit az arcáról
a vigyort.
És jöhetett egy jó öreg vicc. Este
kipingáltam Niallt. A végeredmény gyönyörű lett. Reggel Niall lányos visítása
következett. Kezdem azt hinni, hogy tényleg lány, és fölösleges volt
kisminkelnem. Viszont tényleg csodás lett. Nagyon illik hozzá a piros rúzs.
~Három nap múlva~
A fiúk elutaztak Ghánába, valami
jótékonysági cucc miatt, így csajos délutánt tartottunk ketten. Azonban nem is
számított rá, mekkora hibát követ el azzal, hogy ott is alszik. A szobába becipeltem
néhány hangfalat erősítőt stb… És betettem egy kemény rockot. Becsuktam az
ajtót, és elindítottam. Eleanor úgy pattan ki az ágyból, mint aki tényleg
szívinfarktust kap, és elkezdett a csukott ajtó felé rohanni, aminek az lett a
vég, hogy teljes erejéből nekiment. Eleanor szinte visszapattant az ajtóról,
úgy tűnt neki nem fájt. Az ajtó azonban hangos puffanással (haha… ez jó vicc, a
száz dB-el üvöltő hangfalak mellet, ez elenyésző puffanásnak számított) kiesett
a helyéről, és a földre ért. A zene mellet hallottam, ahogy az a szegény ajtó
felnyög. A lényeg, hogy utána Elnek egész nap csöngött a füle (semmiség), az
ajtó pedig visszakerült a helyére (pedig már sirattam, és készültem a
temetésére… de asszem ez így jobb, hogy a helyén van).
~Két nap múlva ~
A következő áldozat…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése