A következő áldozat: Periie! HAHAHA!
Zaynnel nyálas undorítóan csöpögős filmet néztek (de tényleg… már láttam, ahogy
csorog a tévéből az a bizonyos dolog aminek a szánkban a helye… a nyálra
gondoltam ha nem lenne világos, csak próbáltam elkerülni a szóismétlést.) A
lényeg, hogy Perrie a film vége előtt bealudt, Zayn meg betakarta (de aranyos…
már annyira, hogy undi :P) majd otthagyta, és átment szunyálni. Kár volt
Sármkirály! Bár az én dolgomat csak megkönnyebbítette. Ha Perrie mellet zuhan
édes-mézes álomba, akkor cipelhettem volna át. A lényeg, hogy találtam egy
tökéletes horrorfilmet, amit betettem a tévébe. Ez olyan hajnali három óra fele
volt, és még sötét volt javában. Az arcomat zöldre és pirosra festettem, és egy
idióta szakadt ruhát vettem fel, valamint egy fekete parókát, amit bezseléztem
és ijesztően az arcomba fésültem. Ezt követően besettenkedtem a szobába, és
Perrie mellé álltam. Elindítottam a filmet, és kikerestem egy ijesztő részt,
ahol sikítoznak. Play. Tökéletes! Perrie lassan ébredezni kezdett, majd amikor
meglátta a filmet tágra nyíltak a szemei, és magához ölelte a takarót.
-Za-ayn!-suttogta, majd tapogatózni
kezdett a sötétben. Hamar megtalálta a lábamat, és lasan oldalra fordította a
fejét és felnézett rám.
-ÁÁÁÁÁÁÁ!-miután eme (számomra) gyönyörű
hang elhagyta Perrie száját kirohant a szobából. 8/5 kipipálva!
~Egy héttel később~
Bizony. Ilyen jólelkű voltam, egy egész
hetet adtam a többieknek, hogy kipihenjék a sok felkavaró élményt. Viszont még
mielőtt elkényelmesednének: VISSZAVÁGÓ LEXIE VISSZATÉR! (ajajj… nem túl sok a
’vissza’?) A kövi áldozat pedig: Harold!
Harrynek igazán adhattam volna keményebb
büntetést, de nem tettem. Az ő szívatása csak egy felmosórongyból, egy
tortából, és egy seprűből állt. Éjjeli kettőkor láttam neki barkácsolni Harold
ajtaja előtt. A seprűt keresztbe fektettem az ajtó lábához, bokamagasságba. A
felmosórongyot az ajtóréshez támasztottam (természetesen a felmosórongy rongy
része volt fölül), a tortát pedig körübelül 180 cm-rel távolabb helyeztem el az
ajtótól.
Az ajtónál álltam. Az idő: reggel 9.
Nyílik Harry ajtaja. A felmosórongy pedig egyenesen az álmos fiúcska arcába
zuhan. Reggeli ébresztésnek tökéletes. Vagy mégsem? Még mindig kábán lép(ne) a
folyosóra, azonban megbotlik a seprűben, és hasraesik. Egyenesen a tortába
fejel. Pont úgy sült el, ahogy akartam.
~Másnap~
-Miauu!
-Nyáuu.-ilyesfajta hangok szűrődnek ki Zayn
szobájából. Megint alkottam. Elcsórtam a szomszéd cicáit. És Zayn ágyába tettem
őket.
-WÁÁ! Ne! Ne! Ne!-na ez már Zany hangja. A
következő pillanatban felrántja az ajtót. Vicces látványt nyújt. Kedvem támad
lefényképezni. A haja össze-viszza áll, a pizsomája pisis, és néhol kakadarabok
lógnak (húha… azért ennyire nem számítottam durvára). És az egész gyerek tele
van szőrrel. Nos… ezek után Zayn eltépte a barátságszerződésünket (volt olyan?)
és nem állt szóba se velem.
~Két nap múlva~
Az utolsó… A hangfalak ezennel az udvarra
cipeltem, valamint felfújtam egy gumimatracot, és a medence szélére tettem. Louis
nagyon jó alvó, így meg nem érezte, ahogy lecipeltem a lépcsőn, át a házon ki
az udvarra. Rátettem a gumimatracra, és betoltam a medencébe. És jöhetett ismét
a jó öreg rock, maximumon! Louis a zajra hamar fölébredt, és már ült volna fel,
amikor a gumimatrac megingott alatta, majd Lou a vízbe csobbant. Legalább
sikerült teljesen felébresztenem. Ezek után már a napjaim nem teltek olyan
izgalmasan. Vagy mégis?...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése