-Oh... te vagy az?-húzta mosolyra a
száját.
-Igen én. Sajnálom. Nem láttalak.
-Vajon miért?-nevetett fel-Gyere!-húzott
fel a földről. Az ágyhoz vezetett. Befeküdtem, ő pedig mellém. Szorosan mellém.
Nagyon szorosan mellém. A keze meleg volt, és éreztem, ahogy csúsztatja felfele
a derekamon. Ne, ne, ne, ne! Ezt nagyon nem akarom. Nincs kedvem enyelegni.
Vagyis inkább nem vele. Senkivel. Illetve akivel igen, az mesze van.
-Mi?-kérdezte George.
-Mi mi?
-Mit mondtál?
-Semmit! Mit mondtam volna?
-Hát valami olyasmit, hogy ne ne ne, nem
akarod, nem velem, mással, nincs itt… szóval mi?
-Uppsz. Hangosan mondtam volna?
-Eléggé. Mondd, mit képzelsz rólam.
Semmit nem akartam veled, mert megbecsüllek, ha nem vetted volna észre.-kezdte,
de a hangja már remegett a dühtől-Nem tudom, ki az, akivel megcsalsz, mert azt,
hogy ’’nem velem, hanem valakivel, mással’’ azt csak úgy tudom értelmezni, hogy
megcsalsz valakivel. Az az érzésem, hogy azt akarod valaki más simogasson.
Bocs, ha nem vagyok elég jó neked. Olyat érdemelsz, amilyen te vagy: egy önző,
szívtelen ember. Gyűlöllek. Én mindent megteszek neked, mert szeretlek, de te
rám se hederítesz. Nem tudom, ki lehet a másik személy az életedben, de
remélem, hogy olyan, mint te. Utállak!-ordította nekem meg patakzottak a
könnyeim. Bár a fele mondanivalóját nem is tudtam felfogni. Ezek után kipattant
az ágyból. És kérdőn nézett rám-Nem
akarsz mondani valamit?
-Mást szeretek, sosem tudtam semmit
érezni irántad, és azzal a másik személlyel sem csallak meg, mert van
barátnője. De én őt szeretem, legyen bárhogy. Nem parancsolhatok az
érzéseimnek. Sajnálom az egészet, mert tudom, hogy nagyon nagylelkű, aranyos srác
vagy, és nem akartalak megsérteni, de tudnod kell. Nem érzek irántad mást, csak
barátságot. És most elmegyek.-jelentettem be, majd kimentem a szobából, át Zayn
szobájába.
~Másnap reggel~
Nagyot nyújtózkodtam az ágyban, és
megtöröltem a szemem. Magamra néztem. Ádámkosztümben csücsültem az ágyon. Na
ne! A takaró hirtelen megmozdult mellettem. Óvatosan lehúztam a takarót, hogy
lássam mégis kivel töltöttem az éjszakát. Elég nagy meglepetésben volt részem. Meztelenül
ültem az ágyban, mellettem pedig megmozdult a takaró. Ajjajj. Biztos akarom
tudni, mit csináltam tegnap és kivel? Igen! Lassan lehúztam a takarót, és egy
fejecske bukkant elő. Justin! De várjunk csak. Amit tovább húztam a takarót,
még egy fejecske bukkant elő a takaró alól, ami Justin mellkasán pihent. Nem
tudom, ki lehetett, mert nagyon nem volt ismerős. Gondolom valamelyik modell. A
két emberke hasonló ruhában tündökölt, mint én. Most már tényleg nem akarom
tudni, mit művelhettünk. Körbepillantottam a szobán. Még vagy hárman hevertek a
földön. A nappaliba érve kaotikus látvány fogadott. A nappali úszott a pezsgőtől,
és még ki tudja mitől. A szemét halomba állt, az ajtóban pedig Zayn.
-Mi
a fene történt itt?
-Mi a fenét keresel itt?
-A fiúk hazaküldtek kémkedni. Azt hiszem
lesz nekik mit mesélni. Ez egy disznóól.
-Röf-röf! Disznóól!-döcögött le a
lépcsőn Justin. Még mindig anyaszült meztelenül. Rajtam legalább volt
köntös.-Röf-röf, röfike.-röhögött. Most komolyan… nála még hatott az alkohol?
Vajon mennyit vedelhetett?
Na ezek után Zany parancsolgatott, mi
meg takarított. Voltak, akik hazamenekültek a munka elől, voltak, akik még
tegnap este húzták el a csíkot, azonban volt, aki maradt (persze senki sem
maradt önszántából). Sármkirály diktátorosat játszott, és parancsolgatott.
Mondhatni nagyszerűen (haha! ’nagyszeűen’) telt a napunk. De legalább sikerült
a disznóólat ragyogó patyolattiszta házzá varázsolnunk. Kész csoda. Ezek után
elvárom, hogy varázslóként tiszteljenek…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése