Meglátogattam anyuékat. Nagyon örültek,
a nézettségemhez, meg hogy végre mindenkivel ilyen jól megvagyok. Kivéve ugye
Georgeot. Róla szinte nem is meséltem. Találkoztam a barátaimmal, és azt
hiszem, most minden nagyszerűen halad a terv szerint. Tökéletes.
Amikor visszarepültem Angliába Harry
sajnos a repülőtérre nem tudott kijönni, de hatalmas virágcsokorral köszöntött.
De még ez sem vonta el a figyelmem a
hatalmas kupiról, ami a házban volt. Kezdődhetett az önfeledt takarítás. Éljen.
Niall szobájával kezdtem, mert az volt a
leggusztustalanabb. Mindenhol csipsz, pizza, és egyéb kajamaradékok
díszelegtek. Az egyik zoknijában sültkruplit találtam. Atya-világ! Mire
vállalkoztam, amikor belementem, hogy takarítónő leszek, cserébe, hogy itt
lakhassak. Takartónő sem szeretnék lenni, és nem is szeretnék itt lakni. Már
bánom, hogy felvetettem a ’közös ház, hogy jobban egy csapat lehessetek’
ötletet.
Zayn szobájában érdekes tárgyakat véltem
felfedezni a szekrénye háta mögött. A naplóit. Nagy késztetést éreztem, hogy
kinyissam. Azonban a személy, akié eme becses tárgy (mégis miért fogalmazok
ennyire nyomin? – a szerk.) szóval Zayn benyitott. Tudniillik, hogy jó
színésznő vagyok, így amint belépett, eljátszottam, hogy elestem (levágtam
magam a földre, az ágy mellé) és így könnyen becsúsztattam a naplóját, anélkül,
hogy észrevette volna.
-Minden okés? Túl csöndben vagy.
-Nem tudom, hogy most pontosan mire
akarsz ezzel célozni, de most már ideje menni.
-Csak körülnézek.-na erre aztán igazán
megijedtem, de szerencsémre gyorsan ki ötöltem valamit.
-Rendben. Nézz csak szét. De ne érj
semmihez, csak mégjobban összetúrnál mindent. Tudod mit? Ha már úgyis ittvagy,
segíts nekem takarítani.
-Oh… most jutott eszembe, hogy… felforr
a… citromlé… azaz a tea. Szia!-mondta, majd kispurizott. Most mondd, hogy nem
vagyok ügyi!
Lousi szobájában hatalmas mglepetés ért.
Mindig mondta nekem, hogy a bal oldali fehér szekrénybe nehogy benézzek.
Gondoltam, mive most úgyis takarítok, ráfaoghatom a ’benézésemet’ arra, hogy:
„a takarítás alkalmából tettem”. Amint kinyitottam a szekrényt beborított egy
alsógatyazuhatag. Nem vicc. Betemetett. A nagy zajra a fiúk mind berontottak a
szobába, és amint megláttak az alsógatyákkal küszködve kitört belőlük a
röhögés.
-Kösz a segítséget skacok!
Harry és Liam szobája viszonylag rendben
volt, csak pormentesíteni kellett. Ezek után a nappaliban nem ért túzottan nagy
meglepetés, amikor a szőnyeg alatt gondosan becsomagolt és kilapított pizzákat
találtam.
-NIALL! Mégis mire véljem ezt.
-Csak elraktároztam.
-De ez undi! Ezeket kilapítottuk. Fel
sem merült benned, hogy a fik ezen tapostak a büdös lábaikkal.
-Attól még, hogy büdi, szerintem
ehető.-vett fel egyet a földről.
-MEG NE EDD!-vertem ki a kezéből.-Ide
figyelj Pocakpocok! Nem raktározunk kaját. Ha kaja kell nekem szólsz. És minden
ami étel az a konyhában marad.
-De… akkor nem ehetek majd tévézés,
netezés, gitározás, telefonálás…
-Nem is kell! Gitározás közben eszel? Ez
megmagyarázza a mocskos gitárodat. Szóval a kaja a konhában marad. A helyén!
-Rendben FŐNÖKASSZONY! Ezért özvegy
leszek.
-Tessék?-röhögtem el magam. De Niall
csak kinyújtotta a nyelvét, és durcásan felment az emeletre.
-Majd hozz három csomag százas
zsepit.-kiáltott vissza
-Minek az?
-Gyászolok!
Miután a házat sikeresen kitakarítottam,
lementem a jakuzzihoz. Leengedtem a vizet és elkezdtem sikálni a falát. Még nem
végeztem, de kiszálltam, és sóhajtottam egyet. Ekkor hátulról átölelt valaki…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése