A táskámban lévő levél a következőt
tartalmazta:
„Ha még nem utáltál meg teljesen, akkor este
háromkor a nappaliban. Most nem fogok elégetni semit. x H”
És akkor megvilágosodtam. A táskámat nem
adtam oda Chernek soha. Ezért nem emlékszem. A tatyi végig a nappaliban volt.
Gondolom Harryvel eszelték ki ezt az egész marhaságot. Szupi! Mindenki azon
van, hogy összejöjjünk. Rendben, akkor adok neki esélyt.
~hajnali 3 óra~
Lebaktatok a lépcsőn. Kivételesen szép
ruhát viselek. A nappaliban semmi. De amint lelépek a lépcsőről, valaki
megragadja a derekam, és az ajtó felé húz. Természetesen sikítottam, amire ő
befogta a szám, és felemelt inkább. Úgy rohant velem a kocsiig. Beszálltunk.
-Sajnálom, hogy ilyen erőszakosnak
kellett lennem, de másképp nem jöttél volna el.
-Hát nem.
Csöndben utaztunk, majd bekanyarodtunk
egy utcába. A park mellett meg is álltunk. Harry kiszállt, és udvariasan
kinyitotta az ajtót.
-Hölgyem.-nyújtotta a kezét.
Néhány percig csöndesen sétáltunk egymás
mellett, aztán nem bírtam tovább, megszólaltam.
-Te miért nem tudtad elmondani nekem személyesen,
mindazt, amit Lou elmondott.
-Azért, mert nem adtál rá lehetőséget,
hogy elmondjam.
-Jogos.-tűnődtem. Tényleg ennyire szemét
lettem volna? A válsz igen. Hülye vagyok. De most rendbehozhatom.
-Már nem érdekes. Végre sikerült
elrabolnom téged.
-Igen. De többet nem hagyom
magam.-nevettem fel.
-Nem-e? Vannak jó módszereim.-kacagott
majd csikizni kezdett.
-NEEE! Állj le! Elég.-nevettem. Már a
könnyeim is csorogtak, annyira nevettem. Esélytelenül a fűbe rogytam. De még
mindig nem hagyta abba. Ott fetrengtem, és még mindig csikizett.
-Naa… e-e-elég lesz.-ziháltam mire végre
abbahagyta. A fűben feküdtem, ő meg fölém tornyosult. Megfogtam a polója
nyakát, és magamho húztam.-Tényleg sajnálom.
Csak bólintott. Aztán közelebbhajolt és
lassan megcsókolt. Puhán puszilgatta számat, majd szívni kezdte.
Belefeledkeztünk. Mindent kizártunk, ami körülöttünk volt, és csak egymásra
koncentráltunk.
-Szeretlek, te butus.-suttogta, de az
arca még mindig olyan közel volt, hogy éreztem a leheletét.
-Én is te majom.-nevettem.
-Nem hiszem el, hogy egy ilyen
romantikus pilanatot is így el tudsz rontani.-mondta, majd lefeküdt mellém a
fűre-Emlékszel, amikor az első randinkon majdnem megfulladtál?
-Hát persze. Csodás élmény volt.
-Szerintem is. Nagyon kellemes volt
érezni, ahogy belémfúrod a karmaid.
-Héé! Bepánikoltam.
-Rendben, csak ugratlak.-nevetett.
-Na azért.
-Szent a béke?
-Szent!
-Éljen!
Hat óráig a parkban lézengtünk, és
nagyon élveztem, hogy vele lehettem. Most érzem csak, hogy mennyire hiányzott.
A közelsége, az érintése, ő maga.
Rengeteg mindenről beszélgettünk.
Rengeteget megtudtunk a másikról. Sosem állt be az a kínos csönd. Sokat
poénkodtunk, de sokszor komolyan beszélgettünk. Az este folyamán még meg is
megcsókolt párszor (amit nagyon élveztem). Most jobban beleszerettem, mint
régen. Ez a kis balhé erősebbé tette a kapcsolatunkat. Jó érzés volt megbocsátani…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése