40. fejezet: Mindennek a kulcsa a… meztelenkedés (?)

-Akkor most elmondom, hogy Harold, ha még nem vetted volna észre, ruhában van.

-Húúúú. Na ne mondd. Milyen meglepő.

-Nos az ő esetében igen. Tekintve, hogy szinte mindig pucéran szaladgál a lakásban. De amikor te itt vagy, mindig van rajta valami ruha. Ráadásul nem is szakadt az a ruha. Próbál ’kiöltözni’ előtted.

-Mire akarsz kilyukadni?

-Arra, hogy szerelmes. Most tényleg nagyon komolyan szerelmes. Beléd.

-Aha. És ezt onnan tudod, hogy nem meztelenkedik.

-Részben.

-Mi a másik része akkor.

-Nem vetted még észre mennyire teper, hogy néz rád, ha mással vagy, hogy folyton azt figyeli, hogy merre vagy, mit csinálsz.

-Ezt vegyem úgy, hogy kamera van a szobámban?

-Neem. Istenem Lex. Lehetne, hogy ezt nem poénkodod el?

-Rendben. Lehetne.

-Tudom, hogy Harry szörnyen csajozós, de tudom azt is, hogy nagyon nehezen lesz szerelmes. És ha szerelmes, az komoly. És ez most komoly.

-Ezért most idejössz te, magyarázol nekem róla, gondolom azzal a céllal, hogy most megszánom.-tettem keresztbe a kezem.

-Hát…

-Ezt igennek veszem.

-Még annyit tudnod kell, hogy Harry nem akarta a Taylor dolgot. De ismered a csajt.-mondta, majd kiment a szobából. Egész délután csak feküdtem az ágyon és ezen agyaltam.

~Délután, kopognak az ajtómon~

-Be ne gyere ha kedves az életed!-morogtam, és mivel háttal ültem az ajtónak, nem láttam ki is zavarja meg a nagy gondolkodásomat.

-Bocs Lexie, akkor nem adom vissza!-szólt egy számomra még kissé ismeretlen hang. Ez felkeltette az érdeklődésem. Megfodultam.

-Cher Lloyd? Mit keresel itt?

-Téged, hogy visszaadjak valamit, amit kerestél.

-Én nem kerestem semmit.

-Akkor ha már rájöttél mi az, és elkezded keresni,. Akkor visszajövök jó?

-Nem! Most már kíváncsi vagyok add ide!

-Tessék.-adta oda a táskám. Mindenem benne volt a pénztárcám is, valamint egy levél.

-Atya-gatya. Elvesztettem volna?

-Nos. Nem. Csak elkértem tőled a kulcsaid, és odaadtad az egész táskád. Még a buliban. Nem is emlékszel?

-Nem.

-Aztán kerestelek, de te csak úgy eltűntél.

-Nagyon, nagyon köszönöm. Még meghálálom… valahogy.-köszöntem meg. Miután távozott felbontottam a levelet.