39. fejezet: Teperés

Hajnali

három van, és csörög az ébresztőm. Mi az isten? Az ébresztő címkéje: Menj le a konyhába. Na ezt nem értem. Reggel háromkor úgy ébreszt a telefonom, hogy menjek le a konyhába. Nem emlékszem, hogy bármikor is beállítottam volna ilyet. Mindegy. Kíváncsi lettem, így fogtam a kis papucskámat és lebaktattam a lépcsőn. Körülnéztem a nappaliban. Síri csönd és hulla szag. Tényleg elég büdös volt. Égett szag. A konyhából jött. NYOMÁS!

Benyitottam, és érdekes látvány fogadott. Gyertyák a földön, a fele kihunyva(?). Az asztalra ide-oda volt dobálva pár tányér, pohár, pezsgő stb… (???) Harryt pedig félig a mosogatóban találtam(??????).

-Le-Lex… Öhm. Nos. Én csak azt akarom, hogy gyere le, és randizni akartam veled, de véletlen meggyulladt a terítő a földön lévő, amúgy szívecske alakba rakott gyertyák miatt. Sajnálom. De még randizhatunk.-ajánlotta fel.

-Harry-sóhajtottam-Próbálkozhatsz, mert nem tiltom meg. De reménytelen vagy. Eljátszottad a bizalmam apukám! Semmiképp nem fogok randizni veled. Mert nem! Nem akarom megint átélni azt. Tudom, hogy szeretsz csajozni, de kérlek, pipálj ki a lánylistádon, és menj tovább. Mert, hogy engem többet fel nem szedsz, az biztos.

-Annyira tudtam, hogy ezt fogod mondani. Valahogy éreztem, hogy nem fogsz megbocsátani. Pedig miattad szakítottam Taylorral. Mert… nekem hiányoztál. Hiányzott a közelséged, ééés… én nem bírtam azt a csajt. Annyira megörültem, hogy belecsöppentél az életembe, hogy egyből csak te te te jártál a fejemben. Csak olyan erőszakos volt az a lány.

-Mondd: te mindenkit ezzel a szöveggel csábítasz el? Mert elmondom, hogy szar szöveg. És nálam nem hatásos. Taylorral vége, most megint jöttél vissza hozzám, mert neked mindig kell valaki. Nagyszerű. Azt hiszem, hogy most már mindketten elmondtuk, amit akartunk. Jóéjt Styles.-ezzel a mondattal ott is hagytam a konyhában. Balfék ez az ember. De nehéz volt nem röhögnöm, ha arra gondoltam, hogy hogyan gyulladhatott meg az asztalterítő, és milyen pánikroham jöhetett rá. Háhá.

~Másnap… illetve még aznap, tekintve hogy az előbbi események három óra körül zajlottak. Akkor inkább úgy írom: Aznap délelőtt~

Mindent ment a maga módján. Annyi különbséggel, hogy Lou berontott a szobámba, miközben éppen egy nagyon régi barátommal skypeoltam.

-Úúúristen! AZ OTT… LOUIS TOMLINSON?!

-Igen az ott Lou. De ebből nem kell ekkora felhajtást csinálni. Amúgy nem is tudtad, hogy a One directionnal lakok?

-MIII? A ONE DIRE… najó ezt most fel kell doloznom.

-Oké. Dolgozd. De nekem mennem kell. Pussz.-odafordultam Louihoz-So? Mit szeretnél?

-Beszélni veled.

-OMG!

-Nyugi. Most komoly dologról.

-OOOMG!

-OOOOOO… szóval. Tudom, mit tettél tegnap.

-Ez rosszul hangzik.

-Illetve. Tudom, mit tettél ma.

-Ez még rosszabbul.

-Harry-ről van szó.

-Ne ez a legrosszab!

-Nem vettél észre rajta valami furcsát.

-Nem. Azon kívül, hogy egész nap egy szót sem szólt hozzám, (ami érthető) azonkívül nem.

-Akkor most elmondom…