-Megjöttem! Hívjak tűzoltót, vagy
mentőt?-rontottam be a házba. Azonban minden kihalt volt, és a rendezettnek
tűnt, azonban amit bementem a nappaliba, lesett az állam: a szobában, egy
csíkban végig rózsaszirmok húzódtak. Egész kivezettek a kertbe. Nah! Hát ez
aztán a vészhelyzet… Kimentem az üvegajtón a kertbe, ahol kis asztalka volt
megterítve. Gyertya is világított rajta. Nagyon… talán már kicsit túl
romantikus is volt.
-MEGLEPIII!-ordította a hátam mögül
Harry, én meg kis híján meghaltam. Lefagyva álltam egy ideig, majd, mikor
visszaszállt belém a Harry által elijesztett élet, akkor szigorú arccal
fordultam Harry felé. Fenyegetően emeltem fel az ujjam Harry felé, de ő
hirtelen elkapott és megölelt.
-Neked csináltam.-suttogta olyan halkan,
és elérzékenyülten, hogy majdnem elsírtam magam. És nem… Nem azért, mert én is
elérzékenyültem… tudtam, hogy Harry imád randizgatni, így ezen nem lepődtem
meg. Hanem azért, mert a képben megint ott volt George. És most válszthatok
megint. Eddig is jobban vonzódtam Harryhez, de úgy érzem George meg teljesen
belémesett. Erősebben megszorítottam Harryt, és mélyen belélegeztem az illatát.
-Köszönöm.-mosolyogtam. A kezét lejjebb
csúsztatta a karomon, és megfogta a kezem, majd az asztalhoz húzott. Egy ideig
csendben ültünk, ő csak mosolygott, én meg gondterhelten néztem magam elé,
teljesen elmélyedve a gondolataimba.
-Valami gond van?
-Nem… csak gondolkoztam.-vontam vállat.
-Tudom, hogy van valami baj.-nézett rám
őszintén.-Akarsz róla beszélni?-hatalmas szemekkel néztem rá. Nem épp erre a
kérdésre számítottam. Azt hittem, faggatni kezd, amíg ki nem nyögöm. De nem így
volt, és jobb is így. Mosolyogva megráztam a fejem.
-Nem…
-Gyere, segítek kiverni a fejedből
akármi is az.-mondta, és mosolyogva felrántott a székről. De komolyan majdnem
leszakadt a karom.
-AU!-bokszoltam be a vállába röhögve,
mire felém fordult.
-Verekedni akarsz?-vonta fel a
szemöldökét.
-Leszedted a karom!-tettem csípőre a
kezem.
-Belém bokszoltál!-utánzott.
-Hey!
-Hey!
-Na ne már!
-Na ne már!
-MEGÁLLJ!-ordítottam, és utánakaptam, de
ő elfutott.
-WÁÁÁÁÁ!-visította mint egy kisgyerek,
és idióta módon kezdett futni. Én meg a hasamat fogtam a röhögéstől. Annyira
hülyén nézett ki. Eközben nem is vettem észre, hogy felém tart. Hirtelen
felkapott és rohanni kezdett. Ő csak úgy visított, én meg röhögtem a karjaiban,
de már nem volt erőm kiszabadulni. És akkor bumm… beleugrott a medencébe, velem
együtt arról teljesen megfeledkezve, hogy nem tudok úszni, és nagyon félek a
víztől. Szerencsére a víz alatt sem engedett el, de én annál jobban
kapaszkodtam belé, az orrom tele ment vízzel, így ordítozni kezdtem. Most már
tudom, ez nagy baromság volt, mert így a szám is tele ment vízzel. Harryt már
annyira szorítottam, hogy a körmeimet is belevájtam a hátába. Aztán kezdtem
érezni, hogy a víz felszíne felé kezd úszni velem. Amikor már végre kiért, csak
köpködtem, és fulladoztam, mert mindenem tele volt vízzel. Harryt még mindig
nagyon szorítottam, és láttam is az arcán, hogy fáj neki. Szépen lehámozta
magáról a kezeim, de nem engedett el. Én viszont még mindig a sokk hatása alatt
voltam, és tovább fulladoztam. Milyen romantikus randi lett ebből… Pff Mire
végre kiúszott velem a partra, már nem fuldokoltam, de a sminkem teljesen
elfolyt, a hajam, pedig csimbókokban tapadt az arcomra. Szívderítő látványt
nyújthattam. A medence szélén feküdtem Harry pedig szánakozón fölém hajolt…
-Sajnálom!-mondta őszintén.
-Te majom!-köhögtem ki nagy nehezen.
-Nem tudtam, hogy nem tudsz úszni…
-Hát legalább most okosabb
lettél.-könyököltem fel.
-Úgy terveztem ez az este jobban sül
el…-túrt a hajába.
-Akkor tegyünk érte, hogy jobban süljön
el-mosolyogtam
-Úgy érted?!-húzta fel cinkosul a
szemöldökét.
-Nem… nem arra gondoltam, amire
te.-mondtam, mert azt hittem, arra akar ő is rávenni amire még régebben George.
-Oh… pedig nem is tudod, mire
gondolok.-nevetett fel, és csikizni kezdett.-FOLYTASSUK A HARCOOOT!-ordította.
Én meg csak fetrengetem a földön röhögve, ő meg ne akarta abbahagyni.
Miután tényleg feladtam az ellene való
küzdelmet, lefeküdt mellém a fűbe. Mindketten ziháltunk még egy ideig.
-Nézd! Ott a göncölszekér!-mutattam a
csillagos ég felé.
-Na nem mondod!-nevetett fel.-Inkább azt
mutasd meg, hogy hol van a nyilas.
-Azt nem tudom…
-Butaa! Ott van!-mutatott fel ő is az
égre.
-Egy: nem vagyok buta! Kettő: nem látom.-nyafogtam.
-Ott!-csúszott közelebb.
-Hol?-kérdeztem megint, mire teljesen mellém
csúszott, és behunyta az egyik szemét. Megfogta a kezem, felemelte, és azzal
mutatott fel.
-Ott! Most már látod?
-Igen!
Így feküdtünk még egy darabig vizes
pólóban a füvön az eget bámulva…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése